Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

104 Buchberger Pál Az 1957-ben megkötött jugoszláv-magyar egyezmény ismét előtérbe hozta a Dráva vízgazdálkodási kérdéseit; mindkét állam számos műszaki tanulmányt, tervet dolgoztatott ki és vízi munkálatait közösen jóváhagyott, összehangolt elvek alapján végzi. 1. Kezdeti vízinunikálatok Az ókorban a Dráva-völgy a római Pannónia provinciának központjában terült el. A Mursa — mai nevén — Eszék — központba öt irányból is futott össze útvonal és a Dráva jobb partján Varasd irányában is fontos út húzódott. A kiterjedt úthálózat a vidék viszonylagos gazdasági fejlettségére utal. Ennek ellenére a Dráva völgyben e korban végzett vízimunkálatokról ismereteink nincsenek. A magyarság letelepülésének egyik fontos területe volt a Dráva-völgy, ezt a ma is élő ősi községelnevezések, mint pl. Szabolcs, Árpád, stb. nevek bizonyítják. (A jelenleg Pécsi-víznek elnevezett patak felső folyását a József kori katonai térkép még Kenesz-patak (Kenéz) névvel jelzi). Cunda Béla kutatásai alapján, 107-re teszi azoknak a községeknek a számát az Ormányság területén, amelyeknek nyomuk van középkori oklevelekben [2]. Baranya vármegye déli része az egyik legsűrűbben lakott területek közé tartozott. Ezeken a területeken a kornak megfelelő fejlett mezőgazdaságnak kellett fennállnia, ami vízimunkálatok nélkül — a vízfolyásokkal, erekkel szabdalt síkságon — nem képzelhető el. Erre utal egy a XVI. századból fennmaradt okmány, mely a drávai töltések karbantartásáról intézkedik [3]. Ezt az aránylag fejlett kutúrájú vidéket a török megszállás az elsők között érte, s itt is tartott a legtovább. Szomorú eredményét a lakosság kipusztulása — a 31-re csökkent település és becslés szerint kb. 1/17-re lecsökkent lakosságszám — jelzi. Az elnéptelenedéssel együttjárhatott a vízi létesítmények, gátak és medrek pusztulása. Az egész táj elmocsarasodását egyébként a korabeli hadviselés is elősegítette. A török hódoltság megszűnése után alakult ki itt is a nagybirtokrendszer. A mocsárvilág felszámolása azonban még hosszú időt vett igénybe. Közelítően 100 évvel később készült katonai felmérés térképei — melyek ezen a területen az 1784. évi állapotokat tüntetik fel — a délbaranyai Dráva-völgyet mocsarakkal, erekkel, mocsári erdőkkel borított területeknek ábrázolja, melyet csak helyenként szakít meg egy-egy magasabban kiemelkedő folt a településekkel. Ezen a térképen Somogy megyében Drávatamási és Drávakeresztúr között már fellelhető a ma is meglevő drávai töltés (1. 2. ábrán), viszont baranyai területen töltést még nem tüntettek fel. A somogy megyei gátszakasz építésének idejét Károlyi Zoltán 1750 — 1770. évekre teszi [4]; az valószínűleg a korban szokásos közmunkával épült. A Baranya megyei töltés pontos építési idejét nem ismerjük. 2. Yízimunkálatok а XIX. században Erdősi levéltári kutatása szerint [5] Baranya vármegye kisgyűlése már 1812 februárjában utasította a Drávai Választmányt, hogy a drávai hajózóút és a töltések állapotáról tegyen időről időre jelentést. Bittó Titus a Választmány „elölülője" 1817. évről fennmaradt jelentésében beszámol arról, hogy a drávai rendkívüli árvizek által megszaggatott töltéseket a siklósi kerületben emelték és szélesítették, egyedül a baranyavári kerületben vannak hiányok, mert a töltéseket szekerekkel lejárták. Ugyanitt említést tesz Töreki] Antal és Balogh József drávai biztosokról, akiknek jelentéséből az adatokat vette. Ez időben már rendszeres helyszíni felülvizsgálatok voltak, melyek eredményét „visitationale prothocollum"-ban rögzítették. 1810 körül tehát már összefüggő töltésvonal vezetett a drávasztárai Endes-pusztától Dárdáig a Dráva folyó kanyarulatainak szélén; azt többször kellett megerősíteni, a keletkezett szakadásokat helyreállítani. Ez a töltésvonal jelentősen átépítve, ma is az állami védvonal a Szaporca községtől lefelé, majd innen Ny-ra Drávatamásig még az eredeti állapotban. Endes és Drávakeresztúr között, a korábban Somogy megyéhez tartozott területen azonban töltés egyáltalán nem épült.