Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Bélteky Lajos-Korim Kálmán: A magyarországi artézi kutak gáztartalmú vizének felhasználásával kapcsolatos problémák

80 Bélteky Lajos—

dr. Korimi Kálmán b) A legújabb kutatások eredménye A legújabb tudományos kutatás elsősorban a felszín alatti vizeinkben levő szénhidrogéngázok, eredetét vette vizsgálat alá. Megállapítható, hogy a földgázok származása s eredete is többféle. így megkülönböztetjük a felszíni-felszínközeli és jelenleg is képződő talaj- és mocsárgázokat, a mélységi vizekben oldott állapotban levő s feltehetőleg az agyagos bezáró közetekben helyben keletkezett földgázokat, továbbá a kőolaj anyakőzetekből származó s a kőolajtelepeket kísérő gázokat, valamint a gáztelepekből diffundált s nagy távolságokra vándorolt gázokat. A földgázok nem szükségszerűen kísérői a kőolaj telepeknek s geológiai és kémiai származásuk is eltérő lehet. Földgázaink, különösképpen a szénhidrogének szerves eredete köztudomású, miként a nitrogén és bizonyos körülmények között a széndioxid szerves eredetű (biogén) származása is. A nagyarányú földgázképződés a magyar üledékgyűjtő medencében meghatározott időszakokban és helyeken ment végbe, nevezetesen az oligocén, de főképpen a miocén ls alsópannon időszakban, finomszemcsés üledékekkel jellemzett szellőzetlen, oxigén jelenléte nélküli (anaerob) környezetben. A medenceüledékek kőzettéválása (diagenezise) és tömörülése (kompakciója) során a kőolaj anyakőzetekből a porózus rétegekbe préselődtek ki a bonyolult fizikai és kémiai folyamatok és hatások következtében létrejött szénhidrogének és egyéb gázok a víztartalommal egyidejűleg vagy elkülönülten. E gáznemű anyagok a vizes közegben vagy finom eloszlású (diszperz) állapotban maradtak, vagy felhalmozódtak, koncentrálódtak. Ezt az elsődleges vándorlási folyamatot a csapdákon, felhalmozódáson, (akkumulációkon) belüli másodlagos vándorlás (migráció) követi. Ezenkívül bizonyos földtani jelenségek (törések, vetődések, függőleges medencemozgások) és sajátos földtani felépítés (hatékony záró fedőkőzet hiánya, laza heterogén fedőkőzetoszlop stb.) következtében ún. harmadlagos vándorlás is végbemehet. Ilyenkor a meglevő telepek széuhidrogéntartalma részlegesen vagy akár teljes egészében is eltávozik. Erre nézve számos tapasztalat és irodalmi adat van, így különösen Szokolov, Csereminiszov, Smith—Erdman — Morris munkáiban. A legújabb kutatások alapján vált ismeretessé, hogy a szénhidrogéngázok összetétele visszatükrözi a keletkezési körülményeket. A talaj- és mocsárgázok, a jelenkori üledékekben képződő gázok, valamint a lignit és kőszéntelepekkel kapcsolatban keletkező gázok túlnyomórészt metánból, nitrogénből vagy széndioxidból állnak. A kőzettéválás kezdeti szakaszában is főleg metán keletkezik. Mindezekre jellemző a nehéz szénhidrogének hiánya. Ugyanakkor a kőolajtelepek kisérőgáza általában gazdagabb a nehéz szénhidrogén alkotókban, mint amilyen az etán, propán-bután, pentán stb. A metán aránya az összes nehéz szénhidrogéngázokhoz a szénhidrogén eloszlás egyik jellegzetes mutatója. Egyébként is a metán a leggyakoribb a természetben előforduló szénhidrogén komponensek között. A szénhidrogének különböző sebességgel vándorolnak s a metán a legmobilisabb közülük. A gázok C

1

3/C

1

2 izotópviszonyát tömegspektroszkóppal vizsgálva megállapították, hogy az ún. diffúziós mechanizmusú vándorlás C

1

2 szegényedést, míg a desztillációs-kromatográfiás folyadékvándorlás C

I

2 dúsulást eredményez. Rétegvizeink gáztartalma területenként és mélység szerint egyaránt változó. A Schmidt E. R. által kimutatott tiszántúli gázos területek vizeiben az oldott gázok jellemzője a nagy_ metántartalom. Feltűnő, hogy ez egybeesik az alföldi nagy kőolaj- és földgázterületekkel. Ugyanakkor a zalai gázmezők feletti rétegvizek gáz-