Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Bélteky Lajos-Korim Kálmán: A magyarországi artézi kutak gáztartalmú vizének felhasználásával kapcsolatos problémák

A hazai artézi kutak vizének problémái 81' tartalma jelentéktelen, de hasonló a helyzet a kisalföldi medencében, ahol viszont ez logikus, mivel ezen a területen mind ez ideig szénhidrogén telepeket nem ismerünk. A tiszántúli artézi vízadórétegekben különböző mélységekben jelentkezik a gáztartalom. Schmidt E. R. felmérése szerint a 150 m-től 1000 m-ig terjedő mélységszakaszban települő víztartókban a gáz—víz viszony (GVV) 0,05—1,6 m

3/m

3 között változott a harmincas években. A közelmúlt nagyarányú ivóvíz és hévízfeltárási munkálatai során tovább bővültek a gáztartalomra vonatkozó ismereteink, s megállapítható, hogy a nagy gáztartalmú víztartók általában az ipari jelentőségű szénhidrogén telepek szomszédságában találhatók. így pl. Orosháza, Nagybánhegyes, Karcag, Hajdúszoboszló környékén. Az is megállapítható a legtöbb helyen, hogy a gáztartalom a mélységgel növekszik. így pl. Orosházán a harmincas években Schmidt E. R. közlése szerint a földgáz nyomokban már 18 — 50 m körül jelentkezik, 200—300 m-ben kifejezettebb, 400 m alatt pedig már jelentős a gáztartalom. A Diána fürdő kútjaiban a GVV 0,35 m

3/m

3, az 1966-ban létesült Dózsa Mg. TSz. kútjában az 1500—1600 m között megnyitott víztároló vizének kezdeti GVV értéke 4,0 m

3/m

3 volt. Hajdúszoboszlón ugyancsak a harmincas években a 210 m mély fürdőtelepi kút vizének GVV-je kb. 0,5 m

3/m

3 volt, míg a 800 — 1000 m közötti fő hévízadó szintben a GVV 1,6 — 1,7 m

3/m

3-nek adódott. A Hortobágyon viszont az elmúlt hónapokban fúrt 1100 m-es termálkút vizében a GVV 0,3 m

3/m

3, míg a 100 — 200 m-es ivóvizes kutaknál oly sok, hogy eleinte kitörésszerűen termeltek 800 — 1000 l/p vizet. A vízadó rétegekben oldott gáz részletes összetételére vonatkozólag ismereteink fölöttébb hiányosak. A kisszámú kútnál végzett gázvizsgálatok rendszerint csak 5 komponens (CH

4, H

2, CO,, N,, 0

2) kimutatására szorítkoznak. A kevésszámú részletesebb gázelemzésre példa az orosházi Dózsa TSz. hévizében oldott gáz, mely 76,7% metánt, 1,3% etánt, 0,02% propánt, míg butánt nyomokban tartalmazott, a 18,23% C0

2 és 3,72% N

2 mellett. Stegena Lajos két felgyői és két csongrádi 200 — 300 m mély ivóvízkút gázának gázkromatográfiás elemzését közölve megállapította, hogy a metán és etán aránya nagyobb 10

4—10

5-nél s a gázok 3/4 része N

2, míg 1/4 része metán volt. Ezekből az adatokból arra következtetett, hogy a tárgyi kutak gáza nem a szénhidrogéntelepekből, hanem a felszínközeiben biogén folyamatokból keletkezett. A szénhidrogéntelepek szabad gázának összetételére nézve szolgáljon példával az alábbi két összeállítás: Átlagos hajdúszoboszlói gázösszetétel : metán 94,54% propán 0,41% etán 1,59% bután 0,29% Pusztaföldvári gáz (a Földvár alsó és felső szintből): metán 80,90% pentán 1,08% etán 2,50% N, 7,90% propán 1,60% CÖ, 2,40% i-bután 0,80% 6 Vízügyi Közlemények