Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A Velencei-tó hidrológiai jellemzői 627 Meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt 39 évi észlelési adatok alapján meghatározott 1%-os előfordulási valószínűségi vízállások információs értéke a jövőt illetően nem nagy, mivel a tó vízjárása a vízgyűjtőn épülő tározók és a vízszintszabályozás hatására jelentősen meg fog változni. A tó vízjárása kiegyenlítettebb lesz és az évi vízszintingadozás mértéke is csökkeni fog. 5. A tó vízháztartása A tavak vízháztartási vizsgálata a tóra hulló csapadék, a hozzáfolyás (bevétel), a párolgás, a lefolyás (kiadás), a készletváltozás és a természetes készletváltozás vizsgálatából és meghatározásából áll. A tó vízháztartási vizsgálatát 1951. november és 1959. október közötti időszakra Szabó Sándor végezte, mégpedig negyedévi részletezésben [2]. Az 1961 — 1968. évekre Kovács György havi részletezésben [8] és 1969-től pedig a szerző szintén havi részletezésben készített vízmérlegeket [11]. Az 1959. november és 1960. december közti időszakra az adatsorokat kiegészítettük és így 1951. novembertől rendelkezünk vízháztartási adatokkal, az első 9 évre negyedévi és az utolsó 10 évre havi bontásban. A tóra hu.ló csapadékot (C) 1952 — 1960. évekre (negyedévenként) az Agárdon, Kápolnásnyéken és Székesfehérváron mért adatok [2], az 1961 — 1968. évekre az Agárdon és Kápolnásnyéken és 1969—1970. évekre további tómenti állomásokon mért adatok alapján számtani közepeléssel számolták [7, 11]. A hozzáfolyást (II) az 1952—1959. évekre (negyedévenként) a Császárvizen végzett észlelések és mérések és a Kapós folyó Kurdnál lévő szelvényére vonatkozó lefolyási adatok alapján meghatározott kapcsolat felhasználásával [2], az 1962 — 1970. évekre pedig a pákozdi szelvényre készített napi vízhozamstatisztika figyelembevételével levezetett átszámítási tényezők alkalmazásával határozták meg [7, 11]. A párolgást (P) az 1952—1959. évekre (negyedévenként) Szesztay Károlynak a Balatonra meghatározott adataiból vették át [2] úgy, hogy tekintettel a tó nádborítottságára azt módosították. Az 1961 — 1968. évekre a párolgást (havi) az országos párolgásmérő kádhálózat adatai alapján az ún. „éghajlati párolgás" figyelembevételével határozták meg [8]. Az 1960. és 1969—1970. évekre a párolgást meteorológiai adatok alapján a Meyer-féle formulával számolták [11]. Az áprilistól—októberig terjedő időszakra a szabadfelszínre kapott értéket — tekintettel a nádasok párologtató hatására — megnövelték úgy, hogy az évi párolgás 10—15%-kal nagyobb lett. Egyébként, hogy mennyivel nagyobb egyes hónapokban a nádasokkal fedett tórész párolgása (evapotranszspirációja) nem ismerjük, erre csak külföldi adatok vannak [12, 13]. A lefolyást (L) illetve a Dinnyés —Kajtori csatornán történő vízeresztéseket az 1952—1959. évekre (negyedévenként) vízmérlegegyenlettel [2] és 1960— 1970. évekre (havonta) a Dinnyési-zsilip észlelési adatai és a néhány vízhozammérés adatai alapján határozták meg [8, 11]. Felhasználták a Dinnyés—Kajtori csatornán Abánál 1955 óta folyó vízállásészlelések adatait is. A lefolyásra kapott adatok tájékoztató jellegűek, mivel a zsilip vízállássának feljegyzései hiányosak és a kevés vízhozammérés alapján a csatorna vízszállítását nem lehetett pontosan meghatározni. A vizkészletvállozást ( JK) vagyis a tó negyedévi, havi vízszintváltozásait a tó három vízmércéje hóelejei közepes vízállásainak (3 nap) átlagai alapján, vagyis az adott hónap (negyedév) első napjára kapott közepes vízállás különbségeként határoztuk meg. Meg kell jegyezni, hogy az így kapott /\K értékek pontatlanok, mivel a vízállásészleléseket átlagosan ±1 — 2 cm-es hiba terheli. A negyedévi és évi vízmérlegeket 1952-1959. hidrológiai évekre (kezdete az előző év novembere és vége a tárgyév októbere) a Л K = (C + H)-(P + L) vízháztartási egyenlet L-re történő megoldásával [2] és 1960—1970. évekre (havonta) pedig zlJv-ra történő megoldásával készítették [8, 11]. 10»