Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

626 Bárányi Sándor A Velencei-tó vízszintszabályozására és a Nádas-tó lecsapolására megépítették a Dinnyés —Kajtori csatornát és Dinnyésnél egy zsilipet. A tó életében 1932—1970 között a vízjárást jelentősen befolyásoló változás nem történt — csupán a Dinnyés —Kajtori csatorna zsilipjét építették át 1962ben, ezért a rendelkezésre álló észlelési adatok alapján a tó vízjárásának sokévi jellemzői meghatározhatók. 1970 októberében a Császárvizen üzembehelyezték a Zámolyi-tározót, ezért 1971-től kezdődően a tó vízjárása már csak a tározó hatásának figyelembevételével vizsgálható. Jelenlegi vizsgálatainkban csak az 1971 előtti észlelések adatait használtuk fel. A tó vízjárásának jellemzésére az Agárdon levő vízmércén észlelt vízállásokat vettük alapul. 1932. január és 1933. június időszakra a Velence községnél észlelt adatokat [1] átszámítottuk az agárdi vízmércére a ,,0" pont különbség figyelembevételével, majd kiszámoltuk a havi közepes, és évi közepes vízállásokat [7]. A 2. ábrán bemutatjuk a tó évi közepes, legkisebb és legnagyobb vízállásainak idősorát, ahol a vízállást és a vízgyűjtőre hulló csapadékot azonos léptékben ábrázoltuk. Á III. táblázatban pedig a havi és évi közepes vízállások 1932 — 1970. évi átlagait ismertetjük. A tavon 39 év alatt négyszer volt 200 cm-nél magasabb vízállás, ezeket rendkívül nagy csapadék, illetve gyors hóolvadás eredményezte. Az 1949. és 1950. évi legalacsonyabb vízállásokat az előző évek átlagosnál kisebb csapadéka eredményezte. A vízállás és az évi vízszintingadozás 1932—1970. évi átlag- és szélső értékeit a IV. táblázat ismerteti. A tó vízállásait az elmúlt évtizedekben jelentősen befolyásolták a vízeresztések is. A vízeresztések rendje, illetve a tó vízszintjének tervszerű szabályozása ma sincs megoldva. A vízgyűjtőn létesült tározók és a Velencei-tó együttes üzemének, vízszintszabályozásának módszerei kidolgozás alatt vannak. A 39 éves vízállásadatsor felhasználásával eloszlás-függvények segítségével megbecsültük a különböző valószínűségű évi legkisebb, közepes és legnagyobb vízállásokat [10]. Először Wald —Wolfovitz módszerével a függetlenségi vizsgálatokat végeztük el. Az évi legnagyobb vízállások adatsora kielégíti a függetlenség követelményeit, az évi legkisebb és közepes vízállások adatsorai viszont nem. Tehát csak az évi legnagyobb vízállások adatai fogadhatók el független valószínűségi változóknak. Ennek ellenére a számításokat folytattuk. A Szmirnov módszerével végzett egyöntetűségi vizsgálat mindhárom adatsornál pozitív ereménnyel zárult. Ezt követően elvégeztük a különböző valószínűségi vízállások becslését eloszlásfüggvények segítségével, majd az illeszkedési vizsgálatokat. Az illeszkedési vizsgálatok pozitív eredménnyel zárultak. Az évi legkisebb és közepes vízállásokat szabályos, az évi legnagyobb vízállásokat pedig gamma eloszlásfüggvénnyel lehetett megközelíteni. Az 1%-os előfordulási valószínűségű vízállások a következők: KVi%=65 cm, KÖVi%=192 cm, NVi%=251 cm. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az eddig észlelt legkisebb és legnagyobb vízállással, illetve a legnagyobb évi közepes vízállással azt találjuk, hogy az eltérés mindössze néhány cm. /V. táblázat A Velencei-tó vízjárásának adatai VízáUás a agárdi vízmércén (cm) Évi vízszintingadozás (cm) Időszak legkisebb (dátum) közepes legnagyobb (dátum) legkisebb (év) közepes legnagyobb (év) 1932—1970 63 (1949.10.24) 140 244 (1963.03.15) 34 (1957) 54 118 (1963) Megjegyzés: Az agárdi vízmérce „0" pontjának magassága 103,29 m A. f.