Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Szilágyi László-Szilvássy Zoltán: A kolkrét beton és alkalmazási lehetőségei a vízépítésben

542 Szilágyi L. és Szilvássy Z. található max 8 mm szemnagyságú kavicsos homok adalékanyaggal, csongrádi munkahelyen. Az a) ábra szerinti megoldás egységára 188,— Ft/m

2, a b) ábra szerintié pedig 226,— Ft/m

2, vagyis 21%-kal drágább, viszont többszörösen nagyobb élettartamú művet eredményez, valamint rőzse- és terméskő igénye nincs, mert azokat értéktelen helyi anyag helyettesíti. Ezen felül a b) változat kézi munkaerő igénye az a) változaténak csupán 40%-a, mert a munkák nagy része gépesíthető. A csupán példaszerűen bemutatott egységár-összehasonlításokból is könnyű következtetni arr^, hogy a közeljövőben építendő vízépítési nagylétesítményeknél (pl. Felső-Dunai és Tisza III. vízlépcső, Duna—Tisza csatorna stb.) a kolkrét betonozási módszer alkalmazása akár 100 milliós nagyságrendbe tartozó költségmegtakarítást is eredményezhet. 5. A közvetlenül nem kalkulálható műszaki és gazdasági előnyök Az 4. fejezetben néhány összehasonlító kalkulációt ismertettünk — feltételezett adatokkal — hagyományos módon, illetve kolkrét eljárással készült szerkezetek között. Ezekből a kolkrét eljárás közvetlen gazdasági előnyei kiderülnek bár, de még számos olyan tényező van, amiket közvetlenül kalkulálni nem lehet, illetve azok gazdasági előnye csak egy teljes nagyberuházás komplex vizsgálata, vagy népgazdasági érdekek mérlegelése alapján derülne ki. A következőkben ezekre kívánunk rávilágítani. — A kolkrét beton alkalmazásával bekapcsolhatók az építőipar anyagforrásaiba olyan építőanyag vagyonok is, amelyeket a hagyományos betontechnológia alkalmazása során nem, vagy csak igen kis mértékben, vagy csak különleges előkészítés árán lehetett hasznosítani. Ilyen például a Duna magyarországi felső szakaszán található durva kavics, amit méretei miatt hagyományos keverőgépekben nem lehet keverni, vagy csak zúzás után lehet bizonyos mennyiségben a betonhoz adagolni. Ennek a kavicsnak tekintélyes hányadát mederfenntartási okokból egyébként is kikotorják, tehát — a beton szempontjából — tulajdonképpen ingyen kerül parti depóniába. Ez a jelenleg gyakorlatilag hasznavehetetlen, de műszakilag értékes kavicsvagyon a kolkrét nagytömegű betonok mintegy 65%-át kitevő vázanyagként minden további művelet (zúzás, osztályozás stb.) nélkül felhasználható. Ugyanez vonatkozik a Duna magyarországi alsó szakaszán (kb. Úszódtól lefelé) található finom kavicsra, amely viszont éppen finom szemszerkezete miatt nem használható közvetlenül betonkészítési célokra. Ez a kavicsvagyon viszont a durva vázanyag kitöltését szolgáló — és a beton összmennyiségének mintegy 35%-át kitevő — kolkrét finombeton készítéséhez használható fel minden további előkészítés nélkül. A kétféle kavicsból esetleg mégis kirostálandó kismennyiségű, méret alatti-, illetve feletti frakció pedig az általában II —III. osztályú dunakavicsok szemszerkezetének javítására használható fel, s így a rostálás költsége a szemszerkezet I. osztályúvá tétele — és az ezzel együttjáró cementmegtakarítás — útján a továbbra is hagyományosan készítendő betonszerkezeteknél (pl. magasépítési szerkezeteknél) megtérül. — Az előző pontban említett területekre — vagy azok közelébe — eső objektumoknál a beton zömét kitevő adalékanyag szállítási költsége lényegesen csökken.