Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 43 megszakítás nélkül 15 °C fölött maradt, míg 1961-ben hideg és meleg időszakok felváltva követték egymást. Az említett példa, bár nem ad számszerű feladatok megoldására alkalmazható eljárást, világosan jelzi azoknak a kérdéseknek sokrétűségét, amelyek a felszíni és a talajvíz egymásrahatásának vizsgálatakor jelentkeznek. Rámutat ezen túlmenően néhány olyan tényező fontosságára, amelyek talán első pillanatra elhanyagolhatónak tűnnének. Mindezzel, úgy véljük, elősegíti az alaphozamnak — mint a vízkészletgazdálkodás egyik legfontosabb hidrológiai adatának — meghatározására a jövőben feltétlenül kifejtendő erőfeszítéseket. A magyar-medence vízjárásában felismerhető periódusok vizsgálata A perióduskutatás elsősorban arra szolgál, hogy eredményeit felhasználva hoszszú időre előre információt adjunk (ha lehet mennyiségi, mindenképpen azonban minőségi becslést) egy előttünk álló időszak, év vagy évcsoport jellegéről (nedves, száraz vagy átlagos). Az ilyen előrebecslés, minthogy nem ad részletes adatokat egy-egy rövid, párnapos időszak vízjárásának egyedi alakulásáról, elsősorban a kisvízi helyzet jellemzésére alkalmas. A száraz periódusok adatsora ugyanis elsősorban a vízkészletgazdálkodás döntéseit készíti elő, ehhez viszont az átlagok is kielégítő megbízhatóságúak, mert a készletgazdálkodási rendszerek tározóképessége és a fogyasztók rugalmasságot biztosító vízhiánytűrése nagy belső kiegyenlítést tesz lehetővé. Részben a vízkészletgazdálkodás fontosságának rohamos növekedése és a perióduskutatás kapcsolódása ehhez az ágazathoz, részben nagytömegű adatoknak a számítógépek által biztosított gyors adatfeldolgozása ad magyarázatot arra, hogy a hidrológiai vizsgálatoknak ez az ága az utóbbi tíz évben jelentősen fejlődött. Találunk olyan kutatási témákat, amelyek a periódusok hosszát kialakító és előfordulását létrehozó okokat keresik. így kapcsolatba hozzák a hidrológiai események mennyiségi jellemzőit a napfolttevékenységgel (Sáruáry, 1973), vagy a bolvgók mozgásával (Pachner, 1972). Az utóbbi vizsgálat eredményeként a várható havi csapadékösszeg mennyiségét adja meg, bár ennek megbízhatósága, szórása még részletesen nem vizsgált. Ezeknek a vizsgálatoknak az elméleti alapjai a hidrológián messze túl terjednek, ezért részletes ismertetésükkel most nem foglalkozunk. A számítógépek nyújtotta gyors adatfeldolgozás tette lehetővé, hogy az adatsorok autokorrelációjának vizsgálatával határozzuk meg azok belső szerkezetét, a jellemző periódusok hosszát, a periódussal leírt kapcsolat erősségét. Mostani feladatunkban az azonos állomáson mért adatok egymást időben követő n tagból álló sorozatának egyes tagjai (x,) és az attól d időegységgel eltolt érték (x l+ d) közötti kapcsolat szorosságát vizsgáljuk, így a korrelációs együttható a n-d f 1 n-d \f 1 n-d \ ** ín — d ( 1 n-d I Ж [''-—ä&z, egyenletből számítható. 2 n-d 2 í=I l n-d \2
