Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Ligeti László: Keszthely és a Balaton

Ligeti L.: Keszthely és a Balaton 411 b) A parterózió Az északi szélárnyékos partszakasz ősidők óta nádas, ott parierózió elvileg nincs és nem is volt. A déli parton viszont parterózió van, hisz még Borbás Vince 1900-ban sem talált nádast, így a hullámverés szabadon érte a védetlen partokat. A szabályozás előtti időszak nagy határok között mozgó vízállásai, ill. annak eróziós munkája alakította ki a híres déli parti fövenyfürdőt, mivel az eróziós tevékenység impulzusa térben tágabb határok között mozgott. Ebben az időben az iszapképző tényezők legnagyobbika a parterózió. Az áramlások, a hullámzás interfereneiális jelenségei zömmel a déli part mentén frakcionálták a hordalékot, legyen az áramlás jellege primér avagy sekundér. Ez a hordalék a sekély zónában döntően homokfrakció, mely a partok anyagától függően helyenként МО-val keveredik. A marás felé haladva fokozatosan uralkodóvá válik а МО, majd mindinkább finomodó szemszerkezete az északi part felé haladva az iszap és ennek mindinkább csökkenő szemnagysága, végül a kolloid lebegő formájába megy át. Meg kell jegyezni, hogy a vízszintszabályozás előrehaladtával — a mind kisebb víz játékra való törekvés folytán — a felületegységre eső hullámverés eróziós tevékenysége intenzívebbé válik, mivel a hatásterülete térben összeszűkül. A VITUKI hivatkozott szemesi kísérletei igazolták a gyakorlat kb. 1,0 m/év elhabolási megfigyeléseit. Ez a fokozódó és folyamatossá váló eróziós hatás a 30-as évekig tartott, amikor is elkezdődött a déli part intenzív nádasodása (ö. ábra). c) Biológiai származékú iszap A szabályozást megelőző időben folyamatos és összefüggő nádas az északi partszegélyen alakult ki a berkekben és öblökben, melyek időnként, magas vízjárás idején kapcsolatba kerültek a tóval. A déli part turzásrendszerén, mely a tulajdonképpeni partot jelentette, a nád és a vízinövényzet képtelen volt huzamosabb időn át megtelepedni, mert a nagy határok között mozgó vízállás folytán vagy szárazra került, s azért pusztult el, vagy hirtelen számára mély vízbe, s akkor azért . A sivár, homokos mederfenéken, az intenzív hullámzás miatt sem tudott megtelepedni. Hogy ez a vízszintingadozás milyen mértékű lehetett, némi fogalmat nyújtanak a szabályozás első 22 évében (1863 — 1895) kialakult vízszintkülönbségek (6. ábra), melyek a szabályozás előtt ennél csak nagyobbak lehettek. Részben a vízjáték csökkentésére való törekvés mind kedvezőbb életteret nyújt a víztérben (fitoplankton hínárfélék) és a víztér fölött asszimiláló vízinövényeknek (nád, sás stb.) melyek előretörése most már mennyiségében is bizonyított (I—III. táblázat). A vízjáték csökkentése melleit további két olyan tényezőt kell megemlítenünk, melyek ezt a növényzet számára kedvező hatást csak fokozzák, és előreláthatóan számottevő javulás csak hosszabb távlatokban képzelhető el. Az egyik ilyen tényező a szennyezett vizek, illetve szennyvizek által a tóba jutó nitrát és foszfát mennyiségének növekedése. Itt nemcsak a lökésszerű terhelések miatt rossz hatásfokkal működő szennyvíztisztító művekkel kell számolni egyenlőre, hanem a rendszereken kívül működő házi szennyvízkezelések szennyező hatásával. Másik tényezők, a mezőgazdasági területekről, a hordalékkal együtt a tóba mosódó miitrágy aj éleségek, melyek a vízinövényzet intenzív elburjánzását okozzák.