Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Ligeti László: Keszthely és a Balaton

410 Ligeti László 4. A tó feliszapolódását okozó, ill. hordalékát befolyásoló tényezők alakulása és ellenük való védekezés lehetőségei Az előbbiek ismeretében most nézzük meg, mi volt a helyzet a szabályozás előtti állapotban. Az 1. ábrára nézve világosan megállapítható, hogy 1. a vízrendszer szabályozása előtt a Zala hordaléka nem juthatott a Keszthelyiöbölbe, mert részben az alsó mocsaras szakaszokon, részben a Kis-Balatonban leülepedett. 2. Ugyanakkor a Balaton távolabbi mederterületéről érkező lebegő hordalék sem maradt benn a Keszthelyi-öbölben, hanem azon túljutva a Kis-Balatonban ülepedett le. Hozzá kell mindjárt tennünk, hogy a feliszapolódás iszapképző tényezői azóta változtak nemcsak összetételükben, hanem nagyságrendjükben is. Ma ezek a tényezők a VITUKI szerint az alábbi sorrendet és nagyságrendeket képviselik az egész Balatonra vonatkozóan az I960—61-es évek kutatásai alapján: Vízfolyások hordaléka 0,24 mm/év Parterózió 0,12 mm/év Biológiai üledék 0,06 mm/év Levegőből por 0,03 mm/év 0,45 mm/év Ez természetesen nem vonatkozik a Keszthelyi-öbölre, ahol ennek többszöröse is lehet, ott átlagosan 1 mm/évet szokás becsülni. Tegyünk egy összehasonlítást az iszapképző tényezők mai és a szabályozást megelőző helyzete, valamint nagyságrendje között, a számszerűség mellőzésével, csupán a sorrendiségről beszélve. a) A vízfolyások hordaléka Kétségtelen tény, hogy ma a legtöbb hordalékot a vízfolyások hordaléka jelenti, mely magába foglalja a felületi és a vonalas eróziót. Ez a tényező a vízrendszer szabályozását megelőző állapotban elenyészően kevés lehetett, ugyanis 1. a Balaton vízgyűjtőjének nagyobb része erdő és legelő, intenzív mezőgazdasági kultúra igen csekély, eróziós területek minimálisak voltak, 2. a vízfolyások rendezetlen medre következtében a közép- és nagyvizek kiöntötték, sankoltak, s ami hordalék lejutott a torkolati szakaszok posványos berkeibe, az ott ülepedett le, így elenyésző mennyiség jutott a tóba. Az 1. alatt foglaltakkal szemben ma a vízgyűjtő nagyobb részén az erdők viszszaszorultak, és minden megművelhető területet intenzív mezőgazdasági művelés alá vontak, azonban nem a talajvédő művelés szempontjai szerint, különösen nem a gyümölcs és szőlőművelésre alkalmas területeken. Ennek következtében rendkívüli módon megnőtt a felületi erózió, ami a hordalékkal együtt a természetes és mesterséges tápsókat is bemossa, és ezáltal nem beszélve a célját tévesztett költségekről, a vízinövényzet elburjánzását segíti elő. A 2. alatt foglaltakkal kapcsolatban pedig meg kell jegyezni, bogy a vízfolyások medreinek rendezése, a földmedrek szabályozásával biztosította a KÖV és a 3 —10%-os LNV-ek levezetését. Azonban megfelelő hordalékfogó műtárgyak beépítése nélkül a hordalékot, mely a felületi erózióval a medrekbe kerül, növelve azt a földmedrek vonalas eróziójával, koncentráltan ömlesztik a tóba.