Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Ligeti László: Keszthely és a Balaton

Ligeti L.: Keszthely és a Balaton 409 tartalmát vizsgálták. Nyilván a szervesanyag-tartalom fokozatai (4. ábra) a mederfelületek fölött áramló víz sebességének a függvényei, így a legtöbb szervesanyag a legcsendesebb vízterületeken halmozódik fel, míg a legkevesebb, a legintenzívebben mozgó víztömegek mederfelületein. Ezek szerint a Szigligeti-öbölben levő sötét folt áramlási holt teret jelöl, míg a folt és a part közötti erős áramlási szakasz, mely a györöki camping előtt halad, megközelítően követi a partok vonalát. Közvetlen a györöki orr mögött csendesebb vízterület van, majd egy erős áramlású terület, melynek irányát a lumineszcens anyag útja mutatja. Keszthely térségében az áramlás csendesedik és a Zala-torkolat felé fordul, körülfogva az öböl közepén levő sötétebb foltot, ami a legnagyobb szervesanyag-tartalmú fenékiszap, és egyben a legcsendesebb vízterülete az öbölnek. A Zala szerepét vizsgálva az áramlások rendszerében évekkel ezelőtt alkalmunk volt a Zala „medrét" a balatonberényi útőrház vonalában a Keszthelyi-öbölben megtalálni. Az útőrház szelvényében mintegy 2 km-re, a torkolat, illetve a Fenéki hídhoz viszonyítva mintegy 80°-os szögben (szemmel becsülve) napok óta tartó szélcsendes időben formális meder volt található. Az aránylag hirtelen mélyülő mederben a víz áramlása olyan volt, hogy lassú úszással lehetett egy helyben maradni. A meder fenekén a laza iszapos МО-val kevert talaj eltűnt és a pannonagyagrétegekig lekopott. A vízmélység 2,0—2,20 m között lehetett. A meder és az áramlás iránya a györöki orrnak mutatott. A továbbiakban vizsgáljuk a lumineszcens anyagok mozgását. A torkolat fölött beszórt anyag a sötét folttal jelzett területen mintegy 120 m-es körzetben határozott irány nélkül szétszóródott. Ez bizonyítja az aránylag csendes vízterületet, ahol az anyag mozgását, a két uralkodó szélirány okozta keresztirányú és a hosszirányú lengések okozzák. Tovább haladva Berény felé a Zala „medre" és a part közötti szakasz szervesanyag-tartalma (с) a legkisebb, ami intenzív vízmozgásra utal és elnyújtott formája bizonyítja a déli parton kialakuló part menti áramlást és azt, hogy a Zala áramlási sebességével és a szűkület gyorsító kényszerével ez az áramlás nagyobb mint a Szigligeti-öbölben (b). A Nyugati övcsatorna torkolatánál, a part mentén К felé elhúzódó szervesanyagfolt — amivel annak szervesanyag-tartalma (b) nagyobb, mint a Zala foltja (c) — a szelvénybővülés eredménye. A Berény előtt beszórt anyag szétszóródása olyan határhelyzetet mutat, ahol az áramlások váltakozva, egyenlő erősséggel követik egymást. A következő helyen a beszórt lumineszcens üvegőrlemény elmozdulása és a Biológiai Intézetnek az öbölből kinyúló foltja egyértelműen bizonyítja a Keszthelyi-öbölből kiáramló víztömegek útját, amit a víztükör hosszirányú lengése segít. Természetesen a D —DNy-i szelek esetén ez a jelenség ellenkező előjellel, de összehasonlíthatatlanul kisebb sebességgel és tartóssággal játszódik le. Mindezekből egyértelműen megállapítható: 1. Nem kizárólag a Zala hordaléka az, mely a Keszthelyi-öböl feliszapolódását okozza. Az viszont tény, hogy a Zala hordalékának döntő többsége az öbölben marad. 2. Az egész tó hordalékának a legfinomabb frakciója viszont a Keszthelyi-öbölbe tart. Hogy ez mennyi pontosan, számszerűen megállapítani nagyon nehéz, és csak igen hosszantartó és intenzív kutatás hozhatna aránylag pontosabb eredményeket, melyeket akkor is legfeljebb arányaival lehet megközelíteni.