Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Ligeti László: Keszthely és a Balaton

Ligeti L.: Keszthely és a Balaton 403 1. ábra. A Dunántúl és a Balaton vízrajza a XIX. század elején Fig. 1. Hydrographique du lac Balaton et de son environnement au début du XIX

e siècle. l=eau dormante actuelle (Balaton) 2 = marais autour du Balaton aux XVI

e et XVII

e siècles 3 = zones profondes, étendue du lac jusqu'au XV

e siècle Abb. 1. Hydrographie von Transdanubien und Balaton am Anfang clés XIX. Jahrhundertes. 1 = heutiger See (Balaton

), 2 = Moor um den See Balaton in den XV

I — XVII Jahrhunderten, 3 = tiefe Gebiete, Ausbreitung des Sees bis zu dem XV. Jahrhundert Eredetileg a kristályos palák éppen a Keszthelyi-öbölben süllyedtek a legmélyebbre, de a horizontális rágyűrődés következtében ez a két medence vált a legsekélyebbé. A kialakult medencéket a pleisztocén utolsó eljegesedéséből származó víztömegek feltöltötték, az erre a korra jellemző időjárási katasztrófák pedig összemossák a medencéket, és egyben kialakulnak a vízfolyások medrei is a törésvonalakban. Minden bizonnyal a Tihanyi szorulat természetes gátja állt legtovább ellent — szélárnyékos helyzete folytán — az egységes meder kialakulásának. Erre utal a gátszakadásos kopolyához hasonló nagy mélységű keskeny ún. tihanyi kút, és az, hogy Kenesén nem keletkezett a hosszirányú lengésből turzás, ami viszont Keszthely térségében kialakult. Mikor már összefüggő víztükör volt, a lengő, hullámzó víztömeg nemcsak rombolt, hanem épített is, és megkezdte a berkeket lefűző turzásrendszer kialakítását. Elsőnek a Hévizi-öböl töltődött fel, mely a Keszthelyi hegység előreugró nyúlványa mögött leghamarabb vesztette el kapcsolatát az élővízzel, amire fokozatosan