Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
3. füzet - Ligeti László: Keszthely és a Balaton
KESZTHELY ÉS A BALATON LIGETI LÁSZLÓ 1 I. A Keszthelyi-öböl helyzete és kialakulása Keszthely és a Balaton kapcsolata a történelmi idők kezdetéig, ill. még azt megelőzően a bronzkorba nyúlik vissza. Ebben a térségben alakult ki az ún. Keszthelyi kultúra, aminek oka nyilvánvalóan az, hogy ez a terület az ellenséges támadások ellen jó védelmet nyújtó, és idegen számára kiismerhetetlen vizek és mocsarak útvesztője volt. (Zala —Kis-Balaton—Szigligeti-berek—Nagy-berek vízrendszere). A történeti kor tulajdonképpen a római uralommal kezdődik. Keszthely a Fenék-pusztai révvel egy fontos útvonal egyik közlekedési csomópontja, amelynek ez a szerepe a XIX. század végéig meg is marad. A XVIII. század második felében a Festetichek hajózási tevékenysége folytán a város a tó hajózástörténetében is fontos szerepet játszik. A lakosság és az Akadémia, a város és a Balaton kapcsolatát mindig ébren tartották, és napjainkban is fokozott érdeklődést tanúsítanak a Balaton fejlesztésével kapcsolatban. Ezt elsősorban az indokolja, hogy Keszthely helyzete — adottságai folytán — nem mondható a legkedvezőbbnek a Balaton-menti települések között. Éppen ezért nem véletlenül figyeli aggódva a város a Balaton viselkedését, annak jelenségeit, elsősorban azokat, melyek a város most már hagyományos fürdőkultúráját valamilyen formában érintik. Hisz a Sziget-strand az egyik legrégibb, ma is üzemben levő üdülőlétesítménye a Balatonnak. Ez a kedvezőtlen helyzet két alapvető adottságból ered. Az egyik az öböl sekély vízmélysége, a másik az, hogy a tavat tápláló legnagyobb vízfolyás, a Zala, a Keszthelyi-öbölbe ömlik, a nagy és tagolt vízgyűjtő minden hátrányos következményeivel. Azt is meg kell állapítani, hogy ezek az adottságok a tó kialakulásától fogva fokozatosan romlanak. Tekintsük át röviden a tó kialakulásának körülményeit. A Kárpátok és az Alpok hegyképző erőinek működése következtében a Kárpát-medencében a Nagy-Alföld süllyedt legmélyebbre, a Duna—Tisza köze kisebb mértékben. A Dunántúli-tábla viszont részbeni süllyedésekkel a legjobban összetöredezett, melyet két törési főirány jellemez. Az egyik a Balaton és a Velencei-tó ÉK-i irányú törésvonala, a másik erre közel merőleges, melyet a Zala— Sió—Nádor és a tó mellékvízfolyásai követnek. Ezek medre a tektonikus törésvonalak mentén alakult ki, és a továbbiakban a vízhozamok és az erózió alakítják a medreket és határozzák meg folyási irányukat (1. ábra). A Balaton — mint Lóczy L. megállapította — eredetileg hat medencéből alakult ki, amely hat közül kettő, a mai Keszthelyi-öböl és a Kis-Balatoni, ill. hévízimedence mintegy körülfogja Keszthelyt. 1 Ligeti László, oki. mérnök, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Balatoni Vízügyi Kirendeltség (Siófok).
