Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében
356 Dávid. László csökkennek. A folyó áprilisban átlagosan 15,5%-át szállítja az átlagos évi lefolyásnak, míg szeptember—október hónapokban mindössze csak 4-4%-át. A folyók medrében lefolyó vízmennyiségek eredet szerinti összetételét tekintve Magyarország főbb folyóin — becslések szerint — a vízgyűjtő jellemzőitől (nagyság, geológiai feltételek, növényi fedőréteg) függően az átlagos lefolyás több mint fele a felszín alatti lefolyásból ered. Ez is alátámasztja a helyességét annak a megállapításnak, hogy a potenciális vízkészletek vizsgálatakor a felszín alatti vízkészletet nem tekintjük önálló készletösszetevőnek. A potenciális vízkészlet szempontjából végül célszerű számításba venni a földfelszín felső rétegeiben levő statikus vízkészletet is elsősorban, mint lehetséges tározóteret. Magyarországon például a fedőréteg statikus vízkészlete 47 km 3-re, a talaj- és mélységi vizek körülbelül 400 m mélységig 3000 km 3-re és a mélységi vizek 400 m alatt 2000 km 3-re becsülhetők. E felszín alatti vizek és a felszín alatti tározóterek még hosszú ideig tartalékát jelenthetik a vízkészlet-gazdálkodásnak. Az elmondottak a potenciális vízkészletek természetes állapotának jellemzésére szolgáltak. Alapvetően a mennyiségi kérdésekkel foglalkoztak, mivel feltételezhető, hogy a vizsgált vízgyűjtő vizei — természetes állapotukban — jó minőségűek. Az emberi tevékenység hatására azonban ez a vízkészlet mind menynyiségi (pl. szabályozási veszteség, hulladékvíz), mind minőségi (nem minden hasznosításra alkalmas minőségű víz) szempontból változhat, csökkenhet. A vízminőség szabályozás ezt is meg kívánja akadályozni és így végső soron a potenciális vízkészletek megőrzéséhez járul hozzá. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy hazánk folyóinak vízgyűjtő területén, mint minden más vízgyűjtő területen, a víz, mint természeti kincs, nem csak relatíve, bizonyos térségekben és bizonyos időszakokban, hanem abszolút értelemben is korlátozott. Az abszolút mennyiségi korlátot a potenciális vízkészlet jelenti. Mivel különböző nagy távlatú vizsgálatok arra mutatnak, hogy a Duna völgyében a következő évtizedekben a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben, a vízigények rohamos növekedésével kell számolnunk, ezért várható, hogy történelmileg viszonylag rövid időn belül, a jövő század első harmadának végére a fejlődés elvezethet a Duna-völgyi potenciális vízkészletek kimerüléséig. Figyelembe véve továbbá a Duna völgyének, mint nemzetközi vízgyűjtő területnek a sajátosságait, még hangsúlyozottabbá válik a potenciális vízkészlet nagytávlatú jelentősége a vízgazdálkodás és az egész népgazdaság fejlődése szempontjából. 4. A potenciális vízkészlet hasznosithatóvá tételének feltételei A potenciális vízkészlet hasznosithatóvá tételének alapvető feltétele a lefolyás egész vízgyűjtőre kiterjedő teljes szabályozása. A lefolyás teljes szabályozását a nagytérségi vízgazdálkodási létesítményrendszerek teszik lehetővé, amelyek komplex tározókat és tározórendszereket, több célú regionális vízellátó és vízelvezető, valamint árvízmentesítési rendszereket foglalnak magukba. A magyarországi vízjárást befolyásoló vízgyűjtőn különösen a hegy- és dombvidékeken számolhatunk ilyen új rendszerek kialakulásával. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lefolyás szabályozása érdekében a vízgazdálkodási beavatkozások súlypontja nagy távlatban (a jövő században) hazánkban is a síkvidékről áttevődik a hegy- és dombvidéki területekre (Dávicl-Nagy, 1972).
