Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében

Potenciális vízkészlet és jelentősége 357 A le/olyás teljes szabályozásának, a vízgazdálkodási teljesítményrendszerek kialakításának egyik legdöntőbb kérdése a tározás. A sokéves természetes lefolyás teljes kiegyenlítéséhez, azaz a potenciális vízkészlet teljes mértékű hasznosíthatóvá tételéhez szükséges tározótérfogat nagyságát a vizsgált folyók vízgyűjtőjéhez kapcsolódva és figyelmen kívül hagyva a vízfogyasztások vízvisszavezetésének mennyiségi és minőségi szempontjait, valamint a tározás okozta veszteség lefolyáscsökkentő hatását a 3. ábra alapján határoztuk meg. Eszerint a három folyó jelzett szelvényeihez tartozó együttes lefolyásának teljes kiegyenlítéséhez, azaz a sokévi átlagos lefolyás mint vízigény folyamatos és biztonságos kielégítéséhez — 50 év adatai alapján — 230 km

3 tározótér, vagyis az évi potenciális készlet több mint kétszerese szükséges. Külön-külön vizsgálva a folyókat, a Duna rendszerében 145, a Tisza vízgyűjtőjén 85 és a Dráván 45 km

3 nagyságú ez az érték (III. láblázat). Ez utóbbi három tározótér összege természetszerűleg nagyobb, mint az együttes lefolyáshoz szükséges tározótér, tekintettel arra, hogy a szélsőségek általában nem egyidejűleg, tehát nem azonos évben jelentkeznek. Az összesített lefolyás nyilvánvalóan kiegyenlítettebb. A teljes kiegyenlítéshez szükséges tározótérfogatot az egész vízgyűjtőre vetítve azt kapjuk, hogy a vízgyűjtő átlagában 600 mm-es tározási magasságot kell kiépíteni. Megjegyezhető, hogy e tározótérfogat elvileg a nem egyidejű vízfogyasztáson alapul. Nyilván ez a valóságban nem így van, hanem a lefolyás-szabályozással egyidejűleg is fellép vízfogyasztás. Ez csökkentheti az elméletileg szükséges tározótérfogatot. Figyelembe véve azonban a vízkészletek és a vízigények térbeli eltérését, a vízátvezetések és a vízszolgáltató rendszeren belüli kiegyenlítések szükségességét, a vízminőségi és energiatermelési szempontokból nagy távlatban kívánatos tározótérfogatot (szennyvíz-, hígítóvíz-tározók, szivattyús energiatározók stb.), célszerűnek látszik az első nagyvonalú vizsgálatoknál továbbra is a természetes lefolyás kiegyenlítéséhez szükséges tározótérfogattal számolni. E tározótérfogat értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy ez a vizsgált szelvényekhez tartozó vízgyűjtő lefolyásának teljes kiegyenlítéséhez szükséges, azaz nemcsak Magyarország, hanem a szomszédos országok érdekeit is szolgálja. Hazánk területén ennek nyilván csak egy hányada épül majd meg, a Duna vízgyűjtő vízkészletének nemzetközi együttműködéssel történt megosztásával összefüggésben. A teljes kiegyenlítéshez szükséges tározólér és az évi átlagos lefolyás ismeretében számítottuk ki — természetes körülmények között — 1 кт

л lefolyó vízmennyiség átlagos tározási idejét teljes kiegyenlítés esetén (III. táblázat). A három folyó együttesét tekintve ez kereken 2,0 évre, a Duna esetében 1,9, a Tisza rendszerében 3,2, a Dráva vízgyűjtőjén pedig 2,6 évre adódott. A potenciális vízkészlet hasznosíthatóvá tételének folyamatában — a lefolyás éven belüli ingadozásának megfelelően — célszerűnek látszik az éves kiegyenlítéshez szükséges tározólérfogat becslése is. Ezt a kérdést az 1941-es rendkívül nedves és az 1943-as rendkívül száraz év havi lefolyásának elemzése alapján vizsgáltuk (4. ábra). Az ábrából megállapítható, hogy a Duna rendszerében a szélsőségeket tekintve a száraz években szükséges nagyobb tározótérfogat, melynek értéke 10 km

3-re becsülhető. A Tisza esetében az 1941-es év kiegyenlítéséhez szükséges 10 km

3-es tározótérfogat a nagyobb. A Dráván viszont nedves évben mindössze 2, illetve száraz évben 1 km

3 térfogat szükséges a lefolyás éves kiegyenlítéséhez. 2 vízügyi Közlemények