Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében

Potenciális vízkészlet és jelentősége 363 simuló-eloszlásfüggvényeit ábrázoltuk. Feltüntettük azonban mindkét eloszlás paramétereit. A tapasztalati eloszlásfüggvények ábrázolásától eltekintettünk. A vizsgált esetek mindegyikében az egye svízgyűjtőknek, illetve a három folyó együttes vízgyűjtőjének potenciális vízkészlete az eloszlásfüggvények várható értékével jellemezhető. A három folyót együttesen vizsgálva az ábrából látható, hogy a potenciális vízkészlet 116,5 km

3/évre becsülhető (ez az 52 éves átlag valamivel kisebb mint az 50 éves hasonló érték, mivel az 1971 — 72-es év lefolyása kismértékű volt). A 99,5%-os valószínűségű értéke 180 km

3/év, míg az 5%-os értéke 74 km

3/év. Ezek az eddig előfordult szélső értékek. Az előbbi 1941-ben, az utóbbi 1921-ben mutatkozott. Más szóval e készletet természetes állapotában ±50—60 km

3/év eddig észlelt maximális ingadozás jellemzi. Ugyanakkor az ábra alapján megállapítható, hogy az évek 60%-ában az évi lefolyás 95 — 137 km

3 határok közé esik. A 100 km

3/év értékű évi lefolyás valószínűsége 25%. Az egymást követő évek lefolyásának maximális különbsége 84 km

3, amely 1970—1971 között fordult elő. A szélsőségek közvetlenül egymás után is jelentkezhetnek. A három folyót külön-külön tekintve, a táblázatok és a 2. ábra alapján megállapítható, hogy a lefolyás kiegyenlítettsége a folyókon eltérő. Ha ezt a kérdést hagyományosan a maximális és a minimális évi lefolyás arányában (Duna 2,3, Tisza 4,6, Dráva 2,6) vizsgáljuk, akkor legkiegyenlítettebbnek a Duna tűnne. De reálisabb képet kapunk valószínűségi eloszlásfüggvények értékelése alapján. A görbéket tekintve látható, hogy a legkiegyenlítettebb a Dráva (az évi lefolyás például 50%-os valószínűséggel 15—19 km

3 közé esik), míg a legváltozékonyabb a Duna lefolyása. Látható, hogy a Duna nemcsak mennyiségileg, hanem az eloszlás jellegét tekintve is, alapvető meghatározója a három folyó együttes készletének. A három folyó együttes szélsőségei és a Duna szélsőségei általában azonos években jelentkeztek. /V potenciális vízkészlet éven belüli eloszlását alapvetően az ország három nagy folyójának vízjárásával jellemezhetjük (Dégen, 1972). A havi átlagos lefolyás — a sokévi átlagos lefolyás alapján számolva — Magyarország déli határán 3700 m

3/s. Ez az érték nedves éven belüli maximumát tekintve 7750 m

3/s-mal jellemezhető áprilisban, míg száraz éven belül a minimum 1275 m

3/s novemberben. Az alpesi eredetű Duna és a Dráva kisvizei leginkább télen, esetleg késő ősszel, nagyvizei tavasz végén (hóolvadásos árvíz), vagy nyáron (zöldár) jelentkeznek. A tavaszi árvizeket legtöbbször jégtorlódás okozza. Vízjárásuk kiegyenlített. Az előfordult legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya egy-egy esztendőn belül ritkán nagyobb 1:5-nél a többéves időszak alatt is csak mintegy 1:10. A Duna lefolyási viszonyainak éven belüli eloszlására jellemző, hogy a mohácsi szelvényre vonatkoztatva az évi átlagos lefolyás 10-10%-a folyik le áprilisban, júniusban és júliusban, míg kereken 6%-a októberben. A többi hónapban a lefolyás e két érték között van. A Tisza kisvizei augusztus—október hónapokban, nagyvizei áprilisban jelentkeznek, amellett rendszerint júliusban zöldár vonul le, ennek hozama azonban általában lényegesen kisebb, mint a tavaszi árvízé. Vízjárása a Dunáénál szélsőségesebb. Az előfordult legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya a Szamos torkolata felett egy-egy esztendőn belül legfeljebb 1:70, sokéves időszakban pedig 1:100 körüli. A Tisza alsó szakaszán e viszonyszámok 1:30-ra, illetve l:60-ra