Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében

350 Dávid. László A potenciális vízkészlet az egész vízgyűjtőre alapvetően két módon becsülhető: 1. lefolyási-, vízhozamadatokból 2. vízháztartási egyenletből. Az első esetben a meghatározás alapja a vízgyűjtő természetes vízrendszerének jellemző hidrometriai állomásain mért vízhozam-idősorok statisztikai feldolgozása. A második esetben vízháztartási összefüggések alapján, elsősorban a vizsgált terület csapadék- és párolgási adataiból becsülhető a lefolyás. A potenciális vízkészlet jellemzésekor alapvető fontosságú az időbeli eloszlás. Ismerete elengedhetetlen a. lefolyás teljes szabályozásának megvalósításához, a szabályozó rendszerek kiépítéséhez. Az időben változó vízigényeket az időben változó vízkészlettel kell a szabályozás során összhangba hozni. Mivel a teljes szabályozás csak úgy valósítható meg, hogy a nedves évek víztöbbletét tartalékoljuk a vízszegény, száraz évekre, a potenciális vízkészlet eloszlásának vizsgálata során az átlagos lefolyáson, a lefolyás eloszlási paraméterein kívül meghatározandók a szélsőségek is, elsősorban a száraz és nedves évek lefolyási viszonyai, együttjárásuk, esetleges periodicitásuk. Nemcsak az egymást követő évek lefolyási viszonyainak ismerete szükséges a lefolyás teljes szabályozásának megvalósításához, hanem éppen ilyen fontos a potenciális vízkészlet éven belüli eloszlásának ismerete is, amely a lefolyásszabályozás során a rövid idejű kiegyenlítéshez határozhat meg mértékadó folyamatokat. Az éven belüli eloszlás jellemzésére célszerűen felhasználhatók a havi lefolyási adatok, kiemelve az árvizes és a kisvizes időszakokat. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezek elemzésekor nem biztos, hogy célravezető módszer a naptári év szerinti merev vizsgálat. Kívánatosabbnak tűnik egy-egy mértékadó folyamat teljes lefutásának vizsgálata, még ha az egymást követő naptári évek határain át is nyúlik. Az időbeli eloszláson kívül célszerű megismerni a potenciális vízkészlet eredet szerinti megoszlását is, azaz meghatározni, hogy a potenciális vízkészlet milyen mértékben származik például hóolvadásből, felszín alatti beszivárgásból, közvetlen lefolyásból. A vizsgálatokat ugyanakkor egy-egy nagyobb vízgyűjtő területen belül célszerű a vízrendszer fontosabb mellékfolyóinak vízgyűjtőjére, azaz a rész vízgyűjtő területekre is kiterjeszteni (Dégen, 1972). Potenciális vízkészletek meghatározásához tehát el kell készíteni és folyamatosan finomítani kell a vízgyűjtő teljes (felszíni és felszín alatti) lefolyásának statisztikai jellemzését. A vizsgálatokban mindinkább figyelembe kell venni azt, hogy — hazai viszonyaink között tíz-tizenöt év óta, elsősorban a vízhasznosítások következtében — az emberi beavatkozás már jelentősen változtatja a természetes lefolyás korábban észlelt jellemzőit. így a hosszabb és az utóbbi másfél évtizedre is kiterjedő idősorok elemzése során az utóbbi évek adatait esetleg javítani kell a tényleges vízfogyasztás mértékével. Ha e hatást nem kívánjuk figyelembe venni és megfelelő hosszúságú adatsor áll rendelkezésünkre, akkor a potenciális vízkészlet meghatározásához a statisztikai vizsgálatok alapjául az évszázad első 50 évének adatait célszerű választani. Ebben az időszakban ugyanis — magyarországi viszonyok között — az emberi beavatkozás lefolyást módosító hatása még nem volt számottevő. A kérdés megítélésében természetesen minden esetben az adott körülményeket mérlegelve kell eljárni. A statisztikai vizsgálatok alapján a potenciális vízkészletet különbözőképpen jellemezhetjük. Az USA vízgazdálkodási kerettervében (US Water Resources