Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Dávid László: A potenciális vízkészlet és jelentősége a vízgazdálkodás fejlesztésében

Potenciális vízkészlet és jelentősége 351 Council, 19GS) például a potenciális vízkészletek jellemzésére a vizsgált vízgyűjtőterület évi közepes lefolyását, valamint az évi lefolyás 50, 90 és 95%-os tartóssági! értékét választották alapul. Az Európai Gazdasági Bizottság vízmérlegszerkesztési kézikönyvében (Economic Commission for Europe, 1972) a vízkészlet jellemzésére az átlagos értéket, továbbá annak variációs és az asszimetria tényezőjét javasolják. Hazai vonatkozásban a potenciális vízkészletek jellemzésére még nincs kialakult gyakorlat. Célszerűnek látszik minden esetre a metematikai statisztikai jellemzőkön túl egyes szélső helyzetek lefolyási folyamatainak jellemzése is (száraz, nedves évek, rendkívüli árhullámok vagy kisvizek stb.). A potenciális vízkészletek jellemzőinek teljes feltárásához különböző periódusés szimulációs vizsgálatok elvégzése is szükséges, amelyek például a száraz és nedves évek előfordulásának körülményeit, ezek együttjárását vizsgálják. A kérdés fontosságára felhívja a figyelmet az is, hogy az 1941-es rendkívül nedves évet két évvel később 1943-ban szélsőségesen száraz év követte. Ez azt jelenti, hogy Magyarország szempontjából érdeklődésre tartó vízgyűjtőn a szélsőségek közvetlenül egymás után is előfordulhatnak. A nemzetközi vízgyűjtő területek potenciális vízkészletének meghatározásához figyelembe kell venni az ország határain belépő, az ott eredő, illetve az országból távozó vízkészletek közti egyidejűséget is. A kérdés megközelítése az átlagos lefolyási értékek meghatározásakor általában nem ütközik nehézségekbe, a különböző adatok egymással összehasonlíthatók. A szélsőségek értékelése, illetve összehasonlítása során azonban, az egység belső viselkedése miatt, már külön problémát jelenthet az egyidejűség és a vizsgált egység területén belül a készletváltozás. Az elmondottak lényegében a potenciális vízkészletnek a mennyiségi oldalára vonatkoztak. A vízgazdálkodás fejlődésével azonban ma már szükséges a polenicális vízkészlet minőségének és energiatartalmának ismerete is. V vízkészleteket e szempontok szerint is kell szabályozni. Vízminőségi szempontból a potenciális vízkészletnek nyilván a hegyvidékeken a felszín alatti rétegekben tározódott és onnan felszínre került része a legértékesebb, míg a síksági területek közvetlen lefolyásából eredő kevésbé. Energetika szempontból is a hegyvidéki eredetű hányad az előnyösebb. Az energiatartalom elemzése egyfelől az energiagondok fokozódásával, másfelől a lefolyásszabályozás mértékének növeléséhez szükséges energiaigény emelkedésével kerül egyre inkább előtérbe. A fentiek alapján a potenciális vízkészlet minél pontosabb becslése érdekében a jövőben kívánatos előbbre lépni a vízgyűjtő területek, mint természetes és mesterséges elemek alkotta egységek rendszervizsgálatában és lefolyási folyamataik mennyiségi, minőségi és energetikai jellemzőinek tanulmányozásában. A potenciális vízkészlet elemzése Az elmondottak alapján és azok szemléltetésére a magyarországi folyók vízgyűjtő területének potenciális vízkészletét a korábbi vizsgálatok eredményeire támaszkodva (Dávid, 1972) számszerűleg is megkíséreljük nagy vonalakban elemezni. Magyarország teljes egészében a Duna vízgyűjtőjén, azon belül a Tisza, a Duna és a Dráva részvízgyűjtőjén fekszik. A potenciális vízkészlet elemzését e három nagy folyó Magyarországról kilépő határszelvényeihez tartozó vízgyűjtő területére, mint a teljes Duna-völgy részvízgyűjtőjére vonatkoztatjuk (1. táblázat).