Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

VÍZÉPÍTÉS I. ÉS II. KÖTET. VÁLOGATOTT FEJEZETEK A VÍZÉPÍTÉS TÉMAKÖRÉBŐL SZERKESZTETTE: STAROSOLSZKY ÖDÖN Ismerteti: IHRIG DÉNES Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadása. Megjelent a Műszaki Könyvkiadó gondozásában, az Egyetemi Nyomda nyomdai munkájával, Budapest, 1973. (I. kötet 270 old.; II. kötet 770 old.) Terjeszti a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet hézagpótló mű közreadására vállalkozott, amikor Starosolszky Ödön vezetésével, 32 szerző bevonásával, összeállította és a Műszaki Kiadó gondozásában megjelentette két kötetes összefoglaló kiadványát, a Vízépítés I. és II. kötetét. A kiadvány a vízgazdálkodás különleges — az általános mélyépítési feladatoktól legnagyobb részt eltérő — építési sajátosságokkal rendelkező létesítményeinek építésével foglalkozik. A víziépítések ugyanis az építési folyamatoknak bizonyos fokig eltérő jellegét mutatják, mert egyes munkálatokhoz — a kifejezetten vízi építkezésekhez alkalmas — gépekre és technológiákra van szükség. Ez az eltérő jelleg indokolja azt, hogy olyan átfogó mü jelenjék meg, amely az építőmérnököt érdeklő mélységig foglalkozik a vízgazdálkodási létesítmények építésének kérdéseivel. Éspedig foglalkozzon — a vízgazdálkodás szakágazati feladataival és a feladatokat ellátó létesítményekkel (I. fejezet, 230 oldal); — a víziépítkezések sajátosságaival, szervezésével, hidrológiai-hidraulikai alapjaival, valamint gépeivel (II —

V. fejezet, 230 oldal); — a különféle anyagú, de legnagyobb részt föld- és betonművek, valamint kutak építésével (VI-XI. fejezet, 572 oldal); — a vízi létesítmények kiegészítő berendezéseinek létesítésével (XII. fejezet, 88 oldal); — a vízépítési műtárgyak fenntartásával és rendszeres ellenőrzésével (XIII—XIV. fejezet, 94 oldal). A tárgykörnek ez a felosztása világosan szemlélteti azt a törekvést, hogy a könyv az építő tevékenységet folytató, gyakorló mérnököt segítse, de egyidejűleg az építőt megismertesse a mű feladatával is. A könyv az egyetemi vagy főiskolai végzettséget veszi figyelembe, átfogó ismereteket kíván adni, nem törekszik szabványok, útmutatók, segédletek pótlására, ami ma már — a kiterjedt műszaki szabályozás korában — lehetetlen. Bizonyára a szerzők nagy száma tette szükségessé a válogatott fejezetek jellegét, ami azt a lehetőséget biztosította, hogy a részterület hivatott ismerője és művelője írjon az egyes vízépítési feladatokról és munkákról. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy — a lektorok és a szerkesztő munkája ellenére is — a teljes homogenitás nem sikerülhetett tökéletesen. A kiadvány összeállítása — a gondolat felvetésétől — kereken 4 évet vett igénybe. Ez az idő egyes területeken olyan változásokat is hozott, amelyeket nem lehetett figyelembe venni (pl. a gépesítés területén). Ez a bírálat azonban nem von le a könyv érdeméből, mely először ad viszonylag átfogó képet a vízépítés széles területéről. A könyv I. kötetének I. fejezete a vízépítés feladatai és műtárgyai, melynek keretében 8 szerző által kidolgozott 8 fejezetrész az alábbi volt: ármentesítés, árvízvédelem (lhrig Dénes), folyószabályozás és vízi utak (Tory Kálmán), síkvidéki vízrendezés (Salamin Pál), dombvidéki vízrendezés (Kollár Ferenc), mezőgazdasági vízhasznosítás (Kálmán Miklós), vízerő-hasznosítás (Mátrai István), vízellátás (Ungváry György), csatornázás és szennyvíztisztítás (Kádár László). Ennek a fejezetnek az volt a feladata, hogy átfogó képet adjon a vízépítés feladatairól és ezek végrehajtásához szükséges művekről, aminek eredményesen eleget is tett. A szakágazati bontásban ugyan kissé a hagyományos „szakágazatszemlélet" tükröződik, azonban a vízgazdálkodási gyakorlati életet ma még eléggé ez hatja át, és a vízgazdálkodás szerteágazó feladatköre ebben a felosztásban szemlélhető legcélszerűbben.