Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész

230 Kovács György mainak előrejelzésére tíznél több független változóval indították a vizsgálatot. Olyan szűrőket építettek azonban a programba, amelyek automatikusan kiválasztották azokat a változókat, amelyeknek a parciális korrelációs tényezője a logikussal ellentett előjellel jelentkezett, és amelyeké előre meghatározott alsó korlátot (r=0,l) nem haladt meg. A gép ezek nélkül megismételte a vizsgálatot, majd újra kijelölte azokat a változókat, amelyek a második kísérlet során mutattak r<0,l paramétert. így végeredményül legfeljebb 4~5 változós kapcsolattal oldották meg minden esetben az előrejelzést (Zsuffa, 1973,). Minden jelentősebb töltésezett vízfolyásunkra rendelkezünk grafikus kapcsolati vonalak formájában kidolgozott árvízi előrejelzési segédletekkel. Az állandóan és folyamatosan gyűjtött adatok időről-időre lehetővé teszik ezek ellenőrzését, javítását. Az előrejelzési segédletek felújítása tehát szakaszosan elvégzendő, visszatérő feladat. Ennek során az előzőekben felsorolt elveket feltétlenül figyelembe kell vennünk. A megbízhatóság esetleg elérhető, azonban általában kis mértékű növelése nem indokolja, hogy a kiegyenlítés grafikus módszerét használjuk. A gépi számítás gyorsaságát kihasználva minden esetben ellenőrizni tudjuk a kapcsolattal elérhető szórás arányát az adathalmaz teljes szórásához, és így megállapíthatjuk, vajon a felállított összefüggés alkalmazása reális és indokolható-e. Nagy kiterjedésű vízrendszer esetében feltétlenül rá kell térnünk a többváltozós kapcsolatok alkalmazására. Ennek során azonban ügyelnünk kell arra, hogy a független változók száma összhangban legyen a kapcsolat meghatározására használt adatok számával. Az utóbbinak nemcsak az adatsor hossza, hanem az időközben bekövetkezett mederváltozások is korlátot szabnak. Ezért a regresszióanalízis végrehajtása előtt mindig gondosan vizsgálnunk kell az adatsor homogenitását. A független változók számának korlátozott volta egyben felhívja a figyelmünket a számításba vont változók helyes megválasztásának fontosságára. Ezt a parciális korrelációs együttható korlátját meghatározva automatikus szűrők alkalmazásával gépi úton is végezhetjük, azonban az előkészítés során logikai elemzéssel is kiválaszthatjuk a legnagyobb hatást kifejtő tényezőket vagy ilyen előzetes szelekcióval a gépi szűrés munkaigényét rövidíthetjük. 7. V mértékadó árvízszint meghatározása A tanulmánynak az árvízi hidrológiai vizsgálatokat összefoglaló második részéhez adott bevezetőben rögzített definíció megadja a mértékadó árvízi paraméterek számításának célját, míg a módszer jelölésére javasolt „eloszlás-előrebecslés" megnevezés utal az általában alkalmazott eljárásra is. Azokban a szelvényekben ugyanis, ahol kellően hosszú adatsorral rendelkezünk, a mértékadó, különböző valószínűséggel várható árvízi vízhozam vagy vízszint meghatározására világszerte egységesen a statisztikai módszereket alkalmazzák. Minthogy olyan statisztikai kategóriáknak, mint az egységhez közel álló valószínűséggel jellemzett érték bekövetkezése, vagy ezeknek a mennyiségeknek a végtelenhez tartó jellege, fizikailag nehezen értelmezhető, gyakran genetikai vizsgálatokkal egészítik ki a statisztikai elemzéseket. Ezek célja vagy egy-egy meghatározott valószínűségi paraméter összehasonlítása a környezeti adottságok figyelembevételével valósnak ítélt várható értékkel, vagy — amennyiben ez egyáltalán lehetséges — az eloszlási függvénnyel jellemzett értékek reális felső korlátját törekszenek kijelölni. Különleges