Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész

A felszíni lefolyás vizsgálata 231 feladatol jelent a mértékadó paraméterek meghatározása azokon a vízfolyásokon, ahol nem áll rendelkezésünkre elégséges adat a statisztikai elemzések elvégzéséhez. A valószínűségszámítás alkalmazásán és a legnagyobb lehetséges vízhozam számításán kívül ezt a témakört tárgyaljuk a kutatások ismertetésének ebben a részében. A tetőző árvízszint vagy árvízi hozam várható értékének és eloszlási függvényének meghatározása két alapvető hidrológiai problémát vet fel: a statisztikai elemzéshez használt mintahalmaz összeállításának és az eredményt kifejező eloszlási függvénytípus megválasztásának a kérdését. Természetesen igényként felmerül magának a „mértékadó" fogalomnak a meghatározása is, annak megválaszolása, hogy a vizsgált szelvényben vagy szakaszon milyen valószínűséggel várható értéket tekintünk a tervezés vagy a védekezés szempontjából mértékadónak. Erre a választ azonban zömmel gazdasági információkon alapuló döntés adja meg, ezért most a hidrológiai kutatási eredmények ismertetése során erre a feladatra nem térünk ki. Csak részben hidrológiai jellegű — ezen túlmenően számos vízépítési, állékonysági és gazdasági természetű elem bevonását igénylő — feladat az árvédelmi létesítmények védőképességének a valószínűségelemélet tárgyalásmódját követő meghatározása ( Bogárdi, Máté, 1968; Bogárdi, 1972), ezért úgy véljük, hogy ennek elemzése is meghaladja a mostani beszámoló kereteit, és tárgyalására nem térünk ki. a) A statisztikai vizsgálathoz használt mintaelemek kiválasztása Az árvizek valószínűségének számításakor mintaként a vizsgált szelvényben a tetőző vízszinteket vagy vízhozamokat választhatjuk. Az első esetben, mint már említettük, a mederváltozások hatására létrejövő inhomogenitás jelenthet nehézséget, a vízhozamok pedig nem közvetlenül mért értékek, ezért a transzformálás (vízhozamgörbe használata) okozhat többlet hibaforrást a mintákban. Ha a meder morfológiájában vagy a szelvény vízszállító képességében bekövetkező változások hatását hidrológiai adatokból úgy tudjuk rekonstruálni, hogy az évsor néhány rögzített időpontjában a helyzeteket egymáshoz vagy egy hasonlítási alapként elfogadott évhez viszonyítani tudjuk, a vízállásadatokat homogenizálhatjuk. Ennek két útját követhetjük. Az egyik megoldás szerint az ismert helyzeteket rögzített értékeknek tekintjük és két-két fix pont között a változást időben lineárisan osztjuk el, folyamatosan változó taggal javítva a közbenső vízállásleolvasásokat (Csorna, 1966). A homogenizálásnak másik módja az lehet, hogy részletes medermorfológiai vizsgálatok alapján elemezzük a vizsgált szakaszok vízszállító képességét és az ebben, különböző időpontokban, emberi tevékenység vagy természeti hatások következtében beállott változásokat. Ezek figyelembevételével meghatározhatók a rövid időszak során koncentráltan bekövetkező vagy ugrásszerű vízszintváltozások és a mérési pontok közötti teljes különbségből ezt levonva, csak a különbséget osztjuk időarányosan a közben végzett leolvasások javítására. A homogenizáláshoz szükséges morfológiai adatgyűjtés és feldolgozás, amely a korábban említett genetikai vizsgálatok része, megkezdődött és remélhető. hogy rövidesen minden jelentősebi) vízfolyásra rendelkezésünkre áll majd az információknak olyan értékelt rendszere, amelynek segítségével a vízállásokat a legmegbízhatóbb módon transzformálhatjuk egy közös, viszonyítási alapul választott időpontra, illetőleg az ehhez az időponthoz rendelhető mederállapotra.