Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész
214 Kovács György tételezve, hogy a réteg a számítás időpontjában már elérte a kritikus sűrűséget. Nyilvánvaló, hogy a tényleges térfogatsúly helyett a kritikus értékkel szorozva a rétegvastagságot, a számított vízkészlet nagyobb a reális értéknél, mivel a térfogatsúly az olvadék kifolyása előtt csak kisebb lehet a kritikusnál. A maximális eltérést friss hó esetén kapjuk, amikor a térfogatsúly a legkisebb. Ennek a maximális hibának várható értéke a 32. és 33. egyenletek összevetése alapján a tényleges víztartalomnak mintegy 50%-a, ami azonban a hó tömörödésével rohamosan csökken, minthogy csökken a kritikus értékhez viszonyított különbség, a viszonyítási alap, a tényleges víztartalom pedig növekszik. Az elmondottak szerint tehát folyamatosan nyomonkövethető a területen a víztározódás, számszerűen is megadva a lehetséges maximális értéket és ha ez egy előre meghatározható küszöböt meghalad, riasztó jelzést adhatunk az árvédekező szervezet felé. Amint már említettük, ez a számítás csak riasztásnak minősíthető, üzemszerű előrejelzésnek nem tekinthető, mert csak a veszély lehetőségéről tájékoztat, az árhullám időpontját és maximális vízhozamát meghatároznunk ezekből az adatokból még nem lehet. Ehhez azoknak a meteorológiai elemeknek (hőmérséklet, sugárzás stb.) az időbeli alakulását is ismernünk kell, ami az olvadást létrehozza és így a lefolyás ütemét meghatározza. A már idézett tanulmányok ennek vizsgálatára is kitértek. Miután megállapították, hogy az irodalomban javasolt kapcsolatok megbízhatóságát nem nagy mértékben növeli, ha a legegyszerűbb paraméteren, a hőmérsékleten túlmenően más befolyásoló hatásokat is figyelembe veszünk, arra törekedtek, hogy megkeressék a napi hőmérsékletértékek olyan kombinációját, amely az olvadással a legszorosabb kapcsolatot mutatja. Ezt a megoldást indokolja az a tény is, hogy a meteorológiai előrejelzések egy hétre előre megadják a napi hőmérséklet várható közepes, maximális és minimális értékét, így ezekből az olvadás ütemét is előre jelezhetjük. Az elmondottak alapján a kétszeres napi maximális és a minimális hőmérséklet középértékét találták a legjobb kapcsolatot adó paraméternek, és ennek, valamint a napi olvadék mm vízoszloban kifejezett mennyiségének összefüggését határozták meg: ЛV=-2,76 + 6,60 К±2,24 mm; ^ (36) ahol K = 2/ 4-1 шах ' min Minthogy a AV negatív értékei nem értelmezhetők, nyilvánvaló, hogy olvadás csak azokon a napokon várható, amikor 7v>0,42, amiből a napi maximális és minimális hőmérséklet olvadást okozó kombinációja (2/ ma x + / mi n> 1,26) meghatározható. A már említett hőmérséklet-előrejelzések alapján a lefolyás értékét egy hétre előre becsülhetjük. Jóllehet, a 36. egyenlettel kifejezett regressziós kapcsolat elég szoros (csaknem 100 adatból számolva r = 0,93) a szórás így sem elhanyagolható. Az elmondott üzemszerű előrejelzésnek a hibája pedig ezen a szóráson kívül természetesen a hőmérséklet előrejelzésének bizonytalanságát is magába foglalja. Ennek ellenére úgy ítélhetjük, hogy a hóolvadásből származó árvizek előrejelzése, különösen a kis vízgyűjtőkön, mind időelőnyben, mind pontosságban meghaladja a csapadék okozta árvizekről előre adható tájékoztatást. Szükséges azonban a kutatás továbbfolytatása, elsősorban annak érdekében, hogy a sugárzásnak a számításba való bevonásával a pontosság és megbízhatóság növelhető legyen.
