Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A Tisza hasznosítása Magyarországon és a tiszavölgyi országok vízgazdálkodási együttműködése

A Tisza hasznosítása 197 szerben a szovjet tervező szervek tanulmánytervei szerint 8 többcélú tározóval összesen mintegy 2—2,5 milliárd m

3 víz tározása valósítható meg elsősorban árvízi visszatartás, vízhasznosítás és villamosenergia-termelés céljából. Az így kialakítható Tisza-völgyi vízpótló rendszer szervesen összekapcsolja a vízhasznosítás és a vízkárelhárítás létesítményeit, megteremtve ezzel a változó, komplex igényeknek megfelelően a vízjárás optimális szabályozásának lehetőségét. A Tisza-völgy vízkészletének mennyiségi jellemzőivel együtt fokozott figyelmet fordítunk a vízminőség alakulására is. A KGST tagországok Vízügyi Vezetőinek Értekezlete által elfogadott értékelési rendszer szerint, ma már csak a Tisza Tiszabecs feletti szakasza és a Túr minősíthető „tiszta vizűnek" (I. osztály). A vízgyűjtő valamennyi más vízfolyásának határszelvényében kisebb-nagyobb mértékű romlás tapasztalható. Különösen szennyezetten érkezik hazánk területére a Hernád, a Bodrog, a Sajó, a Szamos és a Sebes-Körös. E folyókra települt vízhasználatok ellátása megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel növekvő nehézséggel jár. Magyarországon a vízminőség-védelmet szolgáló jogszabályok és közgazdasági szabályozó eszközök hatásaként a felszíni vizek rohamosan növekvő elszennyeződése lelassult. A folyamat megállításához és a vizek minőségi állapotának javításához további hatékony intézkedéseket kell tennünk. A szennyvíztisztítási technológiák fejlesztése mellett a vízminőség szabályozás más módszereit is alkalmaznunk kell, mint amilyenek a szennyvizek szabályozott levezetése, tározása, a befogadók öntisztító képességének növelése. A Tisza-völgy társadalmi és gazdasági fejlődése megköveteli a vízgazdálkodás komplex fejlesztését, a készletek optimális hasznosítását, a kárelhárítás, a vízszolgáltatás, a vízpótlás és a vízminőség-védelem egységes rendszerének kiépítését, amely a lefolyás fokozatos, majd teljes szabályozásával érhető el. A lefolyás teljes szabályozásának, a vízkészletek nagyarányú hasznosításának alapvető eszközei vízgyűjtő sík- és hegyvidéki tározási lehetőségeinek hasznosításával és a vízgyűjtő területek közti vízátvezetésekkel kialakuló nagytérségi vízgazdálkodási létesítményrendszerek lesznek. Távlatilag számolhatunk azzal, hogy az eleinte egymástól többékevésbé függetlenül fejlődő, majd fokozatosan összeépülő vízgazdálkodási létesítmények egyesüléséből kialakul a Tisza-völgyi Vízgazdálkodási Rendszer. Ez a Tisza-völgy komplex vízügyi szabályozási programjának végső kibontakozását jelentheti. E rendszerben az együttműködő alrendszerek viselkedésének optimalizálási modelljei alapján (ezek kidolgozása már megkezdődött) megvalósítható lesz a vízkészletek optimális szétosztása és hasznosítása. A lefolyás szabályozására irányuló, a vízgyűjtő mind nagyobb térségére kiterjedő tevékenység túlnő a nemzeti határokon és egyre szorosabb kapcsolatba hozza a vízgyűjtő területen fekvő országok vízgazdálkodását. Nyilvánvaló, hogy az egész vízgyűjtőre kiterjedő teljes lefolyásszabályozás csak a vízgyűjtő terület természetföldrajzi egységének elve szerint, valamennyi érintett ország együttműködésével, ériekeik kölcsönös figyelembevételével valósítható meg. 4. Nemzetközi együttműködés A szocialista táborhoz tartozó öt Tisza-völgyi ország egyaránt felismerte, hogy a Tisza vízgyűjtőjén a víz hasznosítása, a vízkárok elleni védekezés, a vizek tisztaságának megóvása csak az egész vízgyűjtőre kiterjedő, átfogó, komplex intézke-