Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Könyvismertetés 155 A könyv Függeléke ismerteti a Vízügyi Szolgálat szervezetét és az egyes szerveit. Majd recenzió olvasható, amely áttekinti a könyv fejezeteit és kiemeli néhány fontosabb mondanivalóját. A kötet végén négy nyelven olvasható rövid összefoglalást találunk. Mint a jelen ismertető bevezetőjében is leírtuk, „a korszerű vezetés módszerei" a vízügyi szolgálat minden posztján hasznosan forgatható, praktikus ismereteket tartalmazó könyv, mely bármely szakterületen, bármely vezetői funkció ellátásához segítséget nyújt és szolgálja fejlődését. GARAMI TIBOR—

DR. G ÖD EL JÓZSEF—PÁBNAY ZOLTÁN: BUDAPEST CSATORNÁZÁSA Ismerteti: DR. BENDEFY LÁSZLÓ Mezőgazdasági Könyvkiadó kiadása, a Glóbus Xyomda nyomdai munkája, Budapest, 1972. 394. old., 2í>2 ábra, 2 térképmelléklet. (23x21 cm nagys.) Fővárosunk területén, a már közel 2000 éves Aquincumban, a régészeti feltárások nyomán számos helyen akadtak római kori csatornázások nyomaira. E régi csatornázásnak azonban a mai hálózattal semmi kapcsolata sincs. A XV. században Mátyás király gondoskodott a budai Várhegy lábánál kialakult lakónegyedek csatornázásáról. Ebből á korból maradt fenn a Várhegy oldalában (Donáti utcában) előkerült, gondos kivitelű vörösmárvány csatornaszakasz. A török megszállás alatt gyakran fellépő járványok miatt, nemcsak Pestet, hanem a Bécset is sújtó pestis arra ösztönözte a bécsi udvart, hogy 1562, 1582 és 1625ben Magyarország területére is érvényes ,,Infektionsordnung"-ot léptessen életbe. Ebben előírták a házak, utcák tisztán tartását, az udvarok és utak, járdák hetenként kétszeri felseprését, a szemétnek a városból való kihordását, valamint az utcai lefolyóknak és levezető árkoknak vízzel való kimosatását. Megtiltották a szemétnek és más hulladéknak az utcára való kiöntését, valamint a pöcegödröknek a járvány ideje alatt való tisztítását. Kétségtelen, hogy ez a XVI— XVII. századi rendelkezés a maga korában úttörőén haladó jellegű volt. Végleges intézkedésekre — természetesen — csak a törökök kiűzése után kerülhetett sor. A XVII. század végén, 1695-ben, Pesten 26 utca, 2 tér, Budán pedig 07 utca és 12 tér, összesen tehát 107 utca és tér volt. Ekkoriban a szennyvíz és a szemét eltávolítása nem sok gondot okozott a város lakosságának, mivel az árkok és a Duna minden szennyet eltüntetett. A belső területeken azonban már megjelentek a föld alatti csatornák ; eleinte csak a csapadékvizek eltávolítására, később a szennyvizek elvezetésére is. II. József császár a csatornanyílásoknak vasráccsal való lefedését rendelte el. A XVIII. században, 1793. november végéig, a csatornázási ügyek a Magyar Királyi Kamara hatáskörébe tartoztak; ekkor azonban ezt az ügykört Pest város tanácsának hatáskörébe utalták, és a következő évben (1794-ben) a városi főkapitányt bízták meg azzal, hogy a vízfolyásokat, ,,minden utcában, akár belső, akár külső városban legyenek is azok", szabályozza. 4 évi küszködés után Hiilff főkapitány jelenti, hogy megfelelő csatornák ásása és a Dunába torkollások kiképzése nélkül lehetetlenség rendet teremteni a városi szennyvizek dolgában. Megfelelő előkészítő mérnöki munkálatokra volt szükség. Hülff sürgető fellépésének köszönhető, hogy 1801. március 31-én Degen Jakabot kinevezték Pest város első mérnökévé. Hosszadalmas lenne végigkísérni a pest-budai csatornázások történetét, melyet a könyv részletesen tár elénk. A 45 oldalra terjedő, számos, nagyon szép ábrával, fénykép-reprodukcióval és több térképpel illusztrált bevezető része a hálózattervezési és fejlesztési munkálatainak történetét az I. világháború kezdetéig (1914-ig) tárgyalja. Azt hiszem, csak szerkesztői meggondolások miatt maradt ki ebből a részből Doletsko Ferenc Déli vasúti főmérnök neve, aki biztos állását feladva — a csatornázás érdekében — elvállalta Pest város szintezését (lejtmérését), melynek elvégzéséért 4 éven át igen nagy áldozatok árán két mérnök fiával együtt szüntelen dolgozott.