Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

154 Bognár Gy.—

dr. László F.: A korszerű vezetés A fejezet végén a szerző a szabályok szerepével és élettartamával foglalkozik. A felesleges szabályozások túlszervezettségre vezetnek, a túlszervezettség dezorganizációt, felesleges merevséget, csökkenő munkakedvet, információhiányt, túlzott bürokráciát okoz. Ezért gondot kell fordítani az elkerülésére, melyre módszereket ajánl. A IX. fejezet a munkák és munkafolyamatok jó előkészítésének a jelentőségét bizonyítja. A gazdasági életben a pontos munkavégzésnek a hiánya sok hátrányos következménnyel jár. Fontos tehát, hogy a végrehajtás minden fázisában a feladatokat а terv szerint végezzék el. El kell kerülni a váratlan helyzetekből származó költségés időtöbbleteket. Elemeire kell bontani az elvégzendő feladatokat és meg kell keresni a köztük levő összefüggéseket, biztosítani kell a végrehajtásuk személyi és tárgyi feltételeit úgy, hogy az ne egymás kárára történjen. Másfajta előkészítés kell a beruházások és más a kivitelezések számára. A szerző külön fejezetben tárgyalja a gazdasági-műszaki előkészítést és a kivitelezések műszaki előkészítését. Megadja az előkészítés folyamatábráját és példát mutat be egy vízépítési munka generálorganizációs tervére. A könyv X. fejezetében a vízügyi szervek munka- és üzemszervezési feladatairól olvashatunk részletes áttekintést. A szerző ebben a fejezetben mutatja be az eddigi módszertani és elméleti fejtegetéseinek a gyakorlati alkalmazását. Abból indul ki, hogy a végső cél — a munka termelékenységének a növelése, — az állóalapok jobb kihasználása, — az önköltség csökkentése, — az állami jövedelmekhez való vállalati hozzájárulás növelése, és — a dolgozók munkakörülményeinek és kereseti feltételeinek javítása. A fejezet két részben tárgyalja a témát. Az első rész a jelenlegi helyzetet értékeli. Áttekinti a tennivalókat minden vízügyi szerv területére. A következtetésekben rámutat, hogy fel kell számolni az ösztönösséget és prakticizmust, a mechanikus és voluntarista szemléletet, nem lehet a szervezést partikulárisán értelmezni és azt a szemléletet, amely minden kérdés megoldását egyszerűen csak gépek beszerzésével lát megnyugtatónak. Ezután a munkaszervezés alapelveit és módszereit tekinti át, majd a termelés tényezőinek a racionalizált felhasználására ad egy részletes módszert. A fejezet második részében a technikai eszközök hatékonyabb kihasználásának a szervezését részletezi. Néhány elméleti kérdés felvázolása után az okszerű gépgazdálkodás teljes folyamatát ismerteti. Elmélyed a korszerű szállításszervezés módszereiben, anyagmozgatásban. Külön érdeme a sok vízgazdálkodás gyakorlatából vett példa, amely mindenki számára jól használhatóvá teszi. Á szerző egy meglehetősen elhanyagolt területet tárgyal а XI. fejezetben, a propagandamunkát. A vezető célkitűzéseit csak megfelelő információszolgáltatással és mozgósítással tudja elérni a korunkban, mikor a szellemi munka szerepe ennyire döntővé vált. A megfelelő tájékoztatás nemcsak a szakemberek, hanem az állampolgárok, a termelés bármely szintjén dolgozók számára fontos és nélküle nem képzelhető el az olyan fontos meggyőzés. A Vízügyi Szolgálat különösen nem nélkülözheti az őszinte tájékoztatást és az okos propagandát, mert hatékonyságának elengedhetetlen feltétele a nagyközönség megértő támogatása. Az utolsó, XII. fejezet a vezetés technikai eszközeit ismerteti összefoglalóan és segíti az olvasót az alkalmazásukkal kapcsolatos kérdésekben való eligazodásban. Megadja az eszközök egy csoportosítását: — nyilvántartási technika eszközei (grafikonok, diagramok is), — bizonylati technika eszközei, — közlés és jelzéstechnikai eszközök, — levéltechnikai eszközök és gépek, — lyukkártyateciinikai eszközök, — könyvelőgépek, számítástechnikai eszközök, berendezések. Ismerteti a bonyolultabb berendezések működési elveit, alkalmazásuk módszereit és a bevezetésük megtervezésének alapszabályait. Rámutat a Vízügyi Szolgálatban való alkalmazásuk szükségességére és időszerűségére.