Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

128 Dr. Laczkó Agnes A legtöbb kutató az egymásrahatást állandó vízhozam feltételezésével vizsgálta, azzal a módszerrel, hogy az n számú kútnak az egyikre gyakorolt hatása lineárisan szuperponálható, és így az n-ik kútnál t idő után a leszívás Sn(n, t)=~ 2 Qr W(m) lesz. (17) 4

лТ i=i Permanens állapotú együttműködés esetén először Almássy [15], nem permanens vizsgálatnál pedig Sternberg [14] hívja fel a figyelmet a vízhozam függő változó jellegére. A kút hidraulikai paraméterei és a víztermelő berendezés (szivattyú, csővezeték) hidraulikai jelleggörbéje között szoros kapcsolat van. A kút Q-bs, értékpárjának mindenkor ki kell elégítenie a vízemelőberendezés Q+H jelleggörbéjén maradás feltételét. Ez pedig azt jelenti, hogy a Q nem vehető fel önkényesen. A folyamatot tehát csak a kút, a víztartó közeg, a hatást gyakorló többi kút és a víztermelő berendezés hidraulikai tényezőinek" kölcsönhatását figyelembe véve lehet szabatosan vizsgálni. Nem permanens szivárgásnál Sternberg dolgoz ki megoldást, amely szerint n számú kút esetén, t^ idő után az n-ik kútban a leszívás a Sn(n, t

k)= 2 — fi

1 Qt(fj)w\u(r,, tj_,)- 2

2 Qi(tj)W(ü)n, íft-/-.)l} /=1 4Я1 \j = 0 L j=0 JJ összefüggésből számítható, ahol Qt(tj) az г'-ik kút vízhozama, amit a jelleggörbéből a tj idő után keletkező emelési magasságnak megfelelően kell meghatározni. Az n darab kútra felírandó egyenletrendszer — nyilvánvalóan — számítógéppel oldható meg. Együttműködő kutak tervezésének lényeges feltétele a gazdaságilag optimális kútelrendezés. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok az ismertetett kölcsönhatás-függvények valamelyikén alapulnak és lényegileg a legkisebb ráfordítás szerint optimalizálnak. Permanens állapotra vonatkozó módszerek közül Juhász [16], a nem permanens szivárgás különböző változataira pedig Hantush [17] eljárását említjük meg. ^í % A kölcsönhatásban levő kútcsoport hidraulikai vizsgálata — a kúthidraulika fejlődésével összhangban — az idealizált, egyszerű modelltől fokozatosan — mintegy 100 év alatt — az összetett, a jelenséget teljes rendszerében összekapcsoló módszerekig fejlődött. A legkorszerűbb megoldások (matematikai leírások) is kényszerülnek feltételezésre (a réteg homogenitása, a vízszintelszakadás elhanyagolása, stb.). Az érvényességi határok, valamint a feltételezésekből adódó megbízhatóság meghatározásával az eljárások a gyakorlatban megbízhatóan alkalmazhatók. IRODALOM 1. H. L. TJppal—

S. R. Sehgal—Cajiade

г Singh

: Investigations into the Mutual Interference between Tubewells. ICID. Bulletin. 1963. 2. Dupuit, I. : Études théoriques ot pratiques sur le mouvement des eaux dans les canaux découverts et a travers les terrians permeables. Second Ed. Dunod. Paris 1863. 3. Forchheimer, P. : Grundwasserspiegel bei Brunnenanlangen. Öst. Ing. и. Arch. Ver. 1898. 4. Ch. Slichter: Theoretical Investigation of the Motion of Ground Waters, Ann. rep. U.S. Geol. Suro. 1898. 5. Muskat, M. : The flow of homogeneous fluids throug porous media. Ann. Arbor. Mich. 1949. 6. Almássy Bálint—Holnapi/ Dezső : Számítási eljárás kutak egymásrahatásának vizsgálatára. Hidraulikai konferencia Budapest, i960. 7. Altouszkij, M. E. : Metodieseszkoje rukovodsztvo po roszcsoti vzaimogyejsztvujuscsih artezianszkih gruntovih vodozborov. Moszkva, 1947. S. Vágás I. : Talajvízkutak egymásrahatása. MTA szivárgás és kúthidraulikai ankét. Budapest, I960. 9. Vágás I. : A kúthidraulika geometriai szemlélete. H. K. 1968. 4. 10. Hantush, M. S.: Hydraulics of wells. Academia Press 1964.