Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről

A regionális vízellátó rendszerek 79 2. Хеш mezőgazdasági létszámok: Lnl = (1 + al)LnO + LmO —TLN1/J1, Ln2=(l + a2) 1 n 1+Lm 1 — T2.N2/J2, Ln3 = (1 + a3)Ln2 + Lm2 - T3-N3/J3, ahol 1 + «1=L1/L0; l + a2 = L2/Ll; l-f a3=L3/L2. 3. A képződő szabad munkaerő: jS(Lnl-LnO); /?(Ln2 —Lnl); /3(Ln3—Ln2), ahol ß a dolgozók aránya az összes létszámon belül, ami 0,5 körül mozog országos átalgban, de régiónként eltérhet ettől. A szabad munkerő volumene attól is függ, hogy N optimista vagy pesszimista értékével számolunk. Mivel a vízellátó rendszer állapotát a három periódus végén vizsgáljuk és hozzuk összhangba az igényekkel, azért a periódusokban képződő szabad munkaerő átcsoportosítását is a periódusok végére vonatkoztatjuk. Ha elfogadjuk az 5 munkahipotézist, akorr a Hl, Hz, ... fejlesztési körzetek létszámát 6

3h féleképpen alakíthatjuk ki, ami pl. h=10 esetben már 10

2

3 nagyságrendű változatot jelent: N egyik változata esetében. A valóságban lejátszódó folyamatok — bár „véletlen" alapon — csak egyet fognak realizálni. Ezt az „egyet" véletlen hozzárendeléssel generálhatjuk. A hozzárendelés többszöri megismétlésével újabb változatok állíthatók elő. Határozzuk meg ezek után a fejlesztési körzetek kommunális, ipari és mezőgazdasági vízigényét a periódusok végére és azonosítsuk eme igényeket az elosztó művek effektív, illetve aktuális kapacitásával. 3.2.1.1. Kommunális vízigény Induljunk ki abból, hogy az aktuális vízigények meghatározásáról van szó. Ebben az esetben érvényesítenünk kell a hazai fogyasztási szokásokat (a település lélekszámától függ a vízfogyasztás), a gazdasági fejlődés nemzetközi vízügyi vetületeit és a magyar vízgazdálkodás — társadalmi célokkal egyeztetett — céljait és lehetőségeit egyaránt. A hazai fogyasztási szokások 1970. év adataiból megismerhetők. Meg kell határozni az egy főre jutó átlagos közműves vízfogyasztást az egész országra. Ezután alapul véve a fejlesztési körzetek kategorizálását, a közműves vízzel ellátott települések nagy része besorolható a jelzett kategóriákba. Meg kell határozni az egyes kategóriákban az egy főre jutó átlagos fogyasztást. Az így kialakult átlagok viszonya az országos átlaghoz olyan viszonyszám, mellyel az országos átlagot modulálva a kategóriák saját fogyasztását kapjuk. Jelölje у 11 ; у 21 ; у 31 ; у 41 a település kategóriák modulációs tényezőit. A gazdasági fejlődés nemzetközi vízügyi vetületeit a 4. munkahipotézis alapján képzett fogyasztási normák alkalmazásával érvényesíthetjük, modulálva a hazai, csúcsfogyasztási tényezőkkel. Jelölje VI, V2, V3 ezeket a normákat a három periódus végén. A magyar vízgazdálkodás céljait és lehetőségeit az 1. munkahipotézis alapján nyert, országos közművesítési arányok alkalmazásával érvényesítjük, mert fel-