Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A függőleges beszivárgás és rétegkiürülés 517 0 100 200 300 t, min. 7. ábra. A beszivárgó vízhozamra kísérletileg és számítással meghatározott görbék a 1. sz. iszapos agyag esetén 2. ábra. A kiürülés időbeli lefolyása kísérletileg és Youngs módszerével meghatározva durva homok esetén Wliisler és Watson az (1) diffúzióegyenlet numerikus megoldását adták függőleges rétegkiürülés esetére. A kifolyó Q vízmennyiség a Q= f©(Z, t)dz- J@(Z, 0) dz (7) egyenlettel számítható. A jobb oldalon levő határozhatók. Számításukhoz nagy sebességű számítógépeket használnak. с ) Kísérleti ellenőrzés A fizikai modellek alapján levezetett számítási módszerek megbízhatóságát modellkísérletekkel ellenőrizték. A kísérleteket öt különböző talajmintával végezték úgy, hogy azokat meghatározott tömörséggel egy négy hüvelyk belső átmérőjű átlátszó műanyag csőbe töltötték. A vizsgálL talajminták jellemző adatait az 1. táblázat mutatja. A beszivárgási kísérletek során a talajoszlop felett állandó vízmagasságot tartva, mérték a beszivárgó víz mennyiségét az idő függvényében. A kiürülést telített talajból kiindulva vizsgálták. Mindkét esetben mérték a piezometrikus nyomásokat az idő függvényében, az oszlop különböző magasságaiban. A kiértékelésnél a méréssel kapott l(t) és Q(t) értékeket a számított értékekkel hasonlították össze. Az összehasonlítások azt mutatták, hogy a beszivárgás és a gravitációs kiürülés időben történő lefolyását legpontosabban az (1) egyenlettel jellemzett diffúziómodell írja le. integrálok numerikus eljárással meg5-t 3. ábra. A kiürülés időbeli lefolyása kísérletileg és Youngs módszerével meghatározva a II. sz. iszapos agyag esetén