Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

500 Déri József Tetouan városban (101 ezer lakos) a vízellátás forrásokból és felszíni vízkészletből (Martil-vízfolyásból) történik. A vízeloszló hálózat korszerűtlen; 70—90 liler/ nap/fő a vízfogyasztás. Al-Iloceima városban (11 ezer lakos) régebben tartályhajókból szállították az ivóvizet, később tengervíz-sótalanító mű épült. Jelenleg felszíni vizet is tisztítanak. A vízfogyasztás 90 liter/nap/fő. Larache városban (31 ezer lakos), forrás- és felszíni vízből nyerik az ivóvizet; a víznorma: 60 liter/nap/fő. Л 15 milliós lakosság 70%-a a falusi településeken lakik, ahol az ivóvízellátás közegészségügyi helyzete kedvezőtlenebb, mint a városokban (Farassi, 1970). Az 1959-ben végzett felmérés szerint a falusi településeken élők — 30%-a rendelkezett 1 km-en belül ivóvízzel, — 20%-a rendelkezett 1—5 km-en belül ivóvízzel, és - 25%át látták el közüzemi vízzel (60 liter/nap/fő). A helyzet javítása érdekében beruházási programot dolgoztak ki, melyben részt vett a Belügyminisztérium, a Földművelés- és Agrárreformügyi Minisztérium, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és az Ipargazdasági Hatóság. A foszfát-bányatelepek ivóvízellátása érdekében 1930-ban íorrásfoglalásokat végeztek. A források vízkészletének kimerítése után víztározókat építettek és a talajvízkészletet is igénybe vették. Az ország ipara az utóbbi években kezd kibontakozni; ennek megfelelően az ipari vízfogyasztás az ország teljes vízfogyasztásához képest jelentéktelen. Az 1008 1072 ötéves tervidőszakban évi átlagban a — teljes vízfogyasztást : 8000 millió ni^-re, — az ipar vízfogyasztását: 200 millió ni

3-re becsülték (Ressources, 1971). 12. A mcz(H|azdasá{|i vízellátás és öntözések Az éghajlati adottságok és a demográfiai robbanás nélkülözhetetlenné teszik az öntözéses mezőgazdaság kialakítását, ugyanakkor a földrajzi és vízrajzi adottságok kedvező feltételeket biztosítanak az öntözések fejlesztéséhez. Az előbbiek következtében hagyományai vannak az öntözéses mezőgazdaságnak : 1900-ban már jelentős nagyságú területeket öntöztek, de még jelentős leriilelek vonhatók intenzív művelésbe. Az ország összes öntözhető területét mintegy 1,3 millió ha-ra becsülik. Az öntözésre berendezelL területek időbeli alakulása az egyes években 1000 haban: 1900 — 200; 1949 — 220; 1965 — 819; 1967 — 85«; 1972 — 872; 1975 — 1033; 1985 — 1215 és a végén 1300x1000 ha. Az 1968-—1972 ötéves tervidőszakban az átlagos évi mezőgazdasági vízfelhasználást 7500 millió m

3-re becsülték. Az országban a gravitációs, felületi öntözés terjedi el, így a nagy öntözőrendszerekben a kedvezőtlen túlöntözések miatt jelentékeny talajvízállás-emelkedés következett be. Az ország összes öntözésre berendezett területének 1071-ben 28%-a, 1972-ben 52%-a az Oum-er-Rebia vízfolyáson épült, illetve épülő öntözőrendszerben lesz. Az ország mezőgazdaságának súlyponti területén levő jelentős öntözőrendszert a közeljövőben erőteljes ütemben kívánják fejleszteni. A fejlesztési tervek főbb adatai szerint az öntözött terület nagysága 1000 ha-ban, a nagy öntözőrendszerben 1971-ben és az 1977—1992 évközi fejlesztési időszakban, valamint összesen a következő: Haouz: 90 + 290 = 380; Tadla «7 + 43=110; Doukkala: 30 + 30 = 60, kisebb rendszerek: 55 + 55=110, vagyis mindösszesen: 242 + 418 = 600 000 ha lesz.