Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei

452 Hamvas Ferenc 3. Tapasztalatok, következtetések Az előzőekben ismertetett rendszeres mérések eredményei egy nemrég épült és egy már mintegy 20 éve üzemben levő műtárgyra vonatkoznak. A mérések során szerzett tapasztalatok azonban nemcsak helyileg, hanem általánosítható formában is hasznosíthatók, így ezzel a kérdéssel is foglalkozunk. Az alapozási kérdésekkel forglalkozó mérnökök egy műtárgy mozgásával kapcsolatban süllyedésről, süllyedésszámításról, süllyedésmérésről beszélnek. Ezzel összefüggésben az első kérdés az, hogy mit nevezünk süllyedésnek, mihez viszonyított süllyedésről beszélünk, s ha a viszonyítási szint változhat, minden esetben süllyedés alakul-e ki? Egy műtárgy (alap) mozgását általában a talpsíkja alatti talaj terhelésváltozás hatására kialakuló viselkedése szabja meg. Bizonyos az is, hogy az alap geometriai formája, mérete is befolyásolja a mozgások nagyságát. Amennyiben egy pontszerű vagy egy nem túl terjedelmes test, vagy sávalap mozgásait vizsgáljuk, az expanziós jelenségek a térbeli korlátozottság miatt gyakorlatilag számottevő módon nem alakulnak ki. Térben kiterjedt, nagy mélységű földmunkánál viszont az expanziós jelenségek a gyakorlat szemszögéből is figyelemreméltó méretűek lehetnek. Megint rnás történik akkor, ha térben és mélységben kiterjedt földmunka — annak méreteihez viszonyítva —- kisebb súlyú műtárgyépítéssel párosul. Kisebb méreteknél a kiemelt földtömeg súlyát meghaladó visszaterhelésnél süllyedés, az előző mondatban említett esetben emelkedés is, süllyedés is előfordulhat. Célszerűbb lenne tehát a nagyméretű műtárgyakkal kapcsolatban mozgásokról, mozgásvizsgálatokról •beszélni. Egy műtárgy süllyedését (mozgását) abszolút és relatív rendszerben is vizsgálhatjuk. A gyakorlatban dolgozó szakember mindig abszolút szinthez viszonyított (pl. Orsz., Balti) mozgást mér, a szinteket ehhez viszonyítva állítja be, a túlemelést, az összebetonozási időpontokat erre a szintre vonatkoztatott mozgásmérések alapján állapítja meg. A kísérletező, a talajmechanikus a műtárgy relatív, önmagához viszonyított mozgását vizsgálja, különböző terhelési stb. körülmények hatására. E módszerbeli különbség elhanyagolása kicsiny méretű alapoknál, sávalapoknál nem okoz nagy ellentmondást. Vízépítési nagyműtárgyaknál (pl. Tiszalöki Vízlépcső, Kiskörei Vízlépcső) viszont az abszolút szinthez és a műtárgy önmagához vagy más műtárgyrészek mozgásához viszonyított elmozdulásai között jelentős különbségek lehetnek, ami statikai szempontból, de kivitelezési szempontokból is hibákhoz vezethet. Üledékes kőzeteknél nagyobb területen és mélységben kitermelt földtömeg a terület általános emelkedését eredményezi. Ha a földkitermelést közvetlenül követő időszakban a műtárgy egyenlő súlyú részei közül (pl. pillér, lemez) valamelyiket építeni kezdik, az önsúly (visszaterlielés) hatására a műtárgy önmagához viszonyított süllyedése esetleg többszöröse lehet annak, mint amit az egész terület általános expanziója miatt az abszolút szinthez viszonyítva ki tudunk mutatni. Az expanziós folyamat végén épített, ugyanolyan súlyú műtárgyrészeket az abszolút szinten mért, az előzővel közel egyező süllyedésérték elérésekor a szomszédos műtárgyrészekkel összebetonozhatják, holott a műtárgy tényleges süllyedése még nem zajlott le. Emiatt nem számított feszültségek keletkezhetnek. Az abszolút szinthez és a műtárgy önmagához viszonyított mozgásainak különbözősége figyelembevétele nélkül esetleg egyes műtárgyakat már a tervezéskor túlemelnek (a számított,