Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei

Üledékes talajra épített műtárgyak 453 önmagához viszonyított süllyedés miatt), hololt a valóságban a műtárgy a kívánatos, vagy a még tűrhető abszolút szinten lehet az expanziós jelenségek következtében. A kétféle mozgás szétválasztása szükséges, egyben viszonylag egyszerű módszerrel elérhető. Célszerű megoldás, ha a vizsgált terület általános mozgásainak vizsgálatára a munkatér különböző szintjein és helyén 10—15 db 1,20 2,0 mélységre 20x20 cm keresztmetszetű 50x50x10 cm-es talappal ellátott betontestet helyezünk, s ennek mozgásait is vizsgáljuk. Л mérést a műtárgymozgás-mérésekkel egyidőben szükséges végezni. A műtárgy és a kisegítő ponthálózat észlelési adataiból a kétféle mozgás számítható, a süllyedéskülönbségekre érzékeny műtárgyrészek összebetonozása biztonságosabban eldönthető. Az előzőekből az is következik, hogy a közvetlen mérések céljait szolgáló szintezési alappont helyét körültekintéssel kell megválasztani. Eddigi tapasztalataink szerint az alappont helyét az építés által érintett területtől számítva 350—500 in távolságon kívül a felvíz felőli oldalon kell elhelyezni, magasságát valamely országos hálózatban szereplő több km távolságra levő pontról 0,5—1 évenként ellenőrizni szükséges. Az említett távolságon belüli pontról végzett mérés félrevezető eredményt adhat. A mérési eredmények számértékei, az ennek alapján levonható következtetések nagyrészt attól függnek, hogy a mérést a mozgások melyik időszakában kezdik el. Ennek érzékeltetésére bemutatom a 14. ábrát, ahol ugyanazon műtárgy mozgásának jellemzésére különböző időpontokat választottunk viszonyítási alapul. Mint az ábra is jól mutatja, kívánatos, hogy már a földkiemelés megkezdése előtt kialakítsák a mozgásvizsgálatokhoz szükséges ponthálózatot, s mérését a különböző terhelési, szinteknél elvégezzék. Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontosnak tartjuk az elárasztás illetve a mederátvágás utáni vízszintváltozások okozta mozgásjelenségek értelmezését. A mozgások várható jellegét bemutató 1. ábrán az elárasztás okozta süllyedés nem szerepel, a duzzasztás pedig emelkedés helyett újabb süllyedést eredményezett. Ez a műtárgy alatti talajréteg átrendeződésével nem magyarázható elfogadhatóan, hiszen a talajvíz szintje már korábban elérte 77 mOrsz. körüli szinLet, vagyis több méterrel magasabb volt, mint az alapozás síkja. A süllyedés — feltevéseink szerint — a mélyebben húzódó agyagréteg rugalmas alakváltozásának az eredménye. A süllyedésnek az elárasztás kezdetétől mért számértéke a későbbiekben várható konszolidációs süllyedésekkel párosulva gyakorlati szempontból is számottevő. A számértékek nagyságát nyilvánvalóan az összenyomódásra hajlamos réteg vastagsága befolyásolja. Ha e réteg nein egyenletes vastagságú, egyenlőtlen süllyedésre lehet számítani, ami a süllyedésre érzékeny szerkezetek szempontjából nem számított feszültséget jelenthet. Ezzel tehát számolnunk kell. A gyakorlat szemszögéből ugyancsak figyelemreméltó szempont a süllyedés számértéke a dilatációs hézagok zárólemezeinek tervezése miatt. A változó rétegvastagságú, alakváltozásra hajlamos talajrétegek feletti műtárgyak egymáshoz, vagy a merevebb, nagy „köpenysúrlódású" szerkezetekhez (résfal, szádfal) viszonyított mozgásainak számértéke különböző lehet, amit a dilatációs zárólemezek méreteinek megválasztásánál célszerű vizsgálat tárgyává tenni. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a helyszíni mérések és azok sokoldalú elemzése mellett szükség volna olyan elméletileg