Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége
432 Horcher F. és Szigyártó Z. viszont a vízzel érintkező felület mentén a talajba hatoló, s abban egy vékony réteg mentén megrekedő hordalékszemcsék hatására a nedvesített kerület mentén az ellenállás oly mértékben megnő, hogy ilyen esetekben a fizikai folyamat egyik lényeges befolyásoló tényezője éppen az inhomogenitás (csupán minőségi vonatkozásaiban ismert) jellege kell, hogy legyen. Az elmondottakat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a beiszapolódás hatásának laboratóriumi vizsgálatával foglalkozó egyik magyar tanulmányban [16] a kísérletek eredménye alapján feltételezhetőnek tartják, hogy az említett, beiszapolódott kéreg és a talajvíz színe közötti tartományban a nagy áteresztőképességi különbségek miatt esetleg már háromfázisú tér alakul ki. Ha pedig ez tényleg így van, akkor ebből egyúttal következik az is, hogy a talajvízbe bele nem vágó, vagy pedig — mint esetünkben — megfelelő mélységű övárokkal ellátott, beiszapolódott csatornák esetében a vízveszteség mértéke nem függhet a talajvíz mélységétől . . . Ami most már magukat a szivárgási veszteség gyakorlati számításának a céljára használt empirikus képleteket illeti, azok száma meglehetősen nagy. Vannak olyanok, amelyek a veszteséget a vízhozam arányában állapítják meg. Mások a nedvesített felület nagyságára alapítják a számításokat. Véleményünk szerint azonban a fizikai folyamat jellegéhez legközelebb Etcheverry-nek az a képlete [9., 259. o.] áll, amely a (vízzel érintkező) nedvesített kerülettel, s a hosszal egyenes arányban, a vízmélységgel pedig gyökös összefüggésben a Jm.p.L Vv 100 0 tu alakban határozza meg a számítási formulát, ahol Q v a vízveszteség m 3/s-ben, P a nedvesített kerület m-ben, m a vízmélység m-ben, L a vizsgált csatornahossz km-ben, С arányossági tényező, amelynek értéke a talajtól függően a következő: talajtípusok С szikes talaj 0 vízzáró agyag félig vízzáró agyag agyagos vályog, öntésiszap középkötött vályog, homokos iszap homokos vályog laza homok Ezért a további vizsgálatoknál ennek a függvényalaknak, illetve az ebben szereplő С együtthatónak az elemzésére szorítkozunk; s a csatorna közel parabola alakú szelvényét, a 10,0 m-es közepes szélességet, a szelvény 1,75 m-es közepes legnagyobb mélységét figyelembe véve, s az m helyébe a szelvény m k középmélységét helyettesítve a C=Q• —. Q t=q v, ] 1 Я j =] ], ITl i m = m k (2) У m -P • L függvényalak felhasználásával meghatároztuk az 5%-os kockázatú tartományok szélső értékeit figyelembe vevő legnagyobb és legkisebb, továbbá a mért 1 km-re
