Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége

Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége 459 eső átlagos vízveszteségek középértékének megfelelő értékek segítségével számítható С értékeket. így jutottunk tehát arra az eredményre, hogy méréseink szerint kísérleti körülményeink között а С értéke a C

ml

n = 0,295, C

t=0,589, C

ma

x=1,024 értékek között változhat; a plasztikus index értékét figyelembe véve igen jó egyezésben az Etchevcrríj által meghatározott, s az előzőekben ismertetett értékekkel. Mindezt összefoglalva tehát arra a következtetésre lehet jutni, hogy szikes, vízzáró és /élig vízzáró anyagok esetén Etcheverry képlete, s az általa megadott veszteségi együtthatók a magyar viszonyok mellett is jól alkalmazhatók, s ha pedig veszteségi együtthatóként a megadott értékhatárokon belül a lehetséges legnagyobb értéket vesszük figyelembe, mindéképpen a biztonság javára szolgáló, de ugyanakkor a csatornaméret meghatározása szempontjából még mindig szinte elhanyagolható nagyságú vízveszteségértékekre juthatunk. * * * Л tanulmány azokhoz a vizsgálatokhoz kapcsolódva, melyeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1963 óta végez, a kísérletsorozatnak az eredményeiről ad összefoglaló képet. Л korábbi vizsgálatok [1—6] tapasztalataira támaszkodva 1967—1971-ig rendszeresen figyelemmel kísérte а К. IV. fürtfőcsatorna szivárgási veszteségeinek alakulását. Л kísérleti eredmények feldolgozásának ismertetése és az eredmények értékelésének következtetései a következőkben foglalhatók össze: Л Tiszára, mint fő vízkivételre támaszkodó öntözőrendszerek kötött talajban haladó csatornáinál, ha azok a teljes öntözési idényben víz alatt vannak, a beiszapolódási (kolmatációs) folyamat néhány év alatt lezajlik. E néhány év elteltével a szivárgási veszteség értéke (egészen kis mértékű ingadozástól eltekintve) gyakorlatilag állandósult. Ez az állandósult szivárgás igen kis veszteségértékeket ad, s azok számítására (legalábbis a szikes, vízzáró agyag és félig vízzáró agyagtalajok esetén, ha a talajtípus meghatározását a plasztikus index figyelembevételével végezzük el) közvetlenül használható Etcheverry [1] képlete; oly módon, hogy a mélység helyébe a középmélység értékét helyettesítjük be. Ha pedig a talajtól függő С arányossági tényező értékét úgy vesszük fel, hogy az megegyezzék az Etcheverry által meghatározott kategóriák szerinti szélső értékekkel, akkor a biztonság javára olyan közelítést teszünk, amely ugyanakkor az eredményként kapott kis veszteségértékek miatt lényegében nem vonja maga után a csatornaméretek szükségtelen növelését. IRODALÖ

M 1. Szigyártó '/..: Vizsgálatok а К. IY. für! főcsatornáján a vízveszteségek és a mederérdességi viszonyok meghatározására. I'izügyi Közlemények, Budapest, 1965., sz., 204 255. o. 2. Szigyártó '/..: Vízveszteség és mederérdességi vizsgálatok а К. IV 1. öntözőcsatornán. Hidrológiai Közlöny, Budapest, НШ7., 1. sz., 15—23. o. 3. Fazekas /.. Horcher /•'. Szigyártó '/..: Mederérdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 111(18., (I. sz., -KIS—415. o. 4. Szigyártó '/..: Kxperiments for the Verification of the Passage Theory. Proceedings Twenth Congress of the I nternatinnal Association for Hydraulic Itesearrh, Port-Collins, 1!M>7., Vol. No 1., pp. 24'J _?(>."».