Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége
Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége 427 mértékétől függően 1, illetve 1/2 óránként ellenőriztük a zsilip vízszállítását, s azt szükség szerint módosítottuk. Л csatornába beadott és az abból a túlfolyón keresztül kilépő vízhozam meghatározását 1967-ben a rendelkezésre álló, ellenőrzött, több éves hitelesítési összefüggések felhasználásával végeztük el: oly módon, hogy kiszámítottuk a kísérletek indítási időpontjához tartozó be-, illetve kilépő értéket. Ez alkalommal minden vízszinttartó műtárgynál is végeztünk egy-egy mérést, hogy annak eredménye képet adjon a veszteségek vonal menti eloszlása felől is. Az 1967—68. évi kísérletek között azonban a fő vízkivételen jelentős felújítási munka folyt, amelynek teljes befejezése 1969-re is áthúzódott. Hasonlóképpen voltak kisebb módosulások a túlfolyó műtárgy vízszállító képességében is. Éppen ezért a következő négy év kísérleti munkáinak az egységesítése érdekében a továbbiakban a kísérleti szelvényeket négyre redukáltuk, s csak a fő vízkivétel és a túlfolyó szelvényében, továbbá a 7 + 308 és 13 + 001 km szelvényben levő vízszinttartóknál irányoztuk elő az átvonuló vízhozamok meghatározását. Ezzel egy időben a középértékek pontosságának fokozása érdekében a mérések számát szelvényenként négyre emeltük, s megfelelő mérési metodikával gondoskodtunk arról, hogy a mérések ismétlésével egyúttal az esetleg fellépő szabályos hibákat is kiküszöböljük. Hasonlóképpen gondoskodtunk arról is, hogy a kísérletek során a csatornákból kiágazó egyes vízkivételeknél különböző okok miatt jelentkező csurgások vízhozamát is meghatározzuk, hogy ilyen módon ezekkel az értékekkel az egyes szelvényekre vonatkozó vízhozamok különbségeként adódó veszteségeket javíthassuk. A vízhozamméréseket minden szempontból az erre vonatkozó előírások [7] betartásával végeztük el: oly módon, hogy a főcsatorna mentén a vízhozamokat 7 függélyben mértük meg, míg az egyes csurgások nagyságának a meghatározásánál a különben igen változatos helyi körülményeinkhez igazodtunk. Gondoskodás történt a vízhozammérő berendezések állapotának rendszeres ellenőrzéséről is. Annak érdekében, hogy a kísérletek alatti vízszintingadozásokról megfelelő képet kapjunk, 1968-tól kezdve minden egyes vízszinttartó műtárgy felvizében rajzoló mércét is elhelyeztünk, és gondoskodtunk azok megbízható üzemeltetéséről. Végül meg kell jegyezni azt, hogy az 1968. évi kísérletek megkezdése előtt а К. IV. főcsatorna mentén egy hosszabb övárokrendszer létesült, amely a jobb parton a 2 +220-tól 3+700, a bal parton az 1+720-tól 3 + 700 km szelvények közötti szakaszon gyűjti össze a csatornából kiszivárgó vizet. Az övárok fenékszintje mintegy 1,0—1,2 m mélyen van a terep szintje alatt, s így közel megegyezik az öntözőcsatorna fenékszintjével. Mindez jó alkalmat adott arra, hogy az övcsatornarendszer létesítésétől kezdve minden évben rendszeresen meghatározzuk az általa szállított vízhozamokat is, s így erről az oldalról is ellenőrizzük a szivárgási veszteségként egyéb úton számított értékeket. Ezért a jobb oldali övárokban az öntözőcsatorna 3 + 450, a bal oldali övárokban az öntözőcsatorna 3 + 410 szelvényével egy vonalban egy-egy vízhozammérési szelvényt létesítettünk, s gondoskodtunk ezekben a szelvényekben is (a jobb parton) az 1230 in, illetve (a bal parton) az 1690 m hosszú szakaszon összegyülekező víz hozamának az ismételt megméréséről is.
