Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hörcher Ferenc-Szigyártó Zoltán: Az öntözőcsatornák szivárgási vesztesége
426 Horcher F. és Szigyártó Z. I. táblázat A kísérletekre jellemző főbb adatok Év (A) Dátum (B) A «vízkivétel közepes vízhozama (m'/s) (C) A kísérlet időtartama (óra) № A vízszinttartás max. közepes eltérése (cm) (E) D) 1 2 3 4 1967 X. 4-Х. 6. 2180 — — — 1968 IX. 13-IX. 17 2148 94 — 2-í-O -0,4 1969 IX. 9 —IX. 12 2933 60 -3-r+l -0,3 1970 IX. 14 —IX. 16 2813 48 -6+ + 2 -0,6 1971 IX. 29-X. 2 2897 62 0+ + 1 + 0,2 Jegyzetek (g) 1 A kísérleti mérések kezdő időpontjára a fővízkivilel hitelesítési egyenletének felhasználásával számított egyetlen vízhozamérték. 2 Nem értelmezhető a következő évekhez hasonlóan, ahol azt az időszakot jelöli, amelyre a középvízhozam vonatkozik. 3 A megfigyelések ennek meghatározására még nem terjedtek ki. Table 1. Specific data on the experiment, (a) Year, (b) Date, (c) Mean discharge through the main diversion [cu-m/sec], (d) Duration of the experiment, hours, (e) Greatest deviation in surface control [cm], (f) Mean deviation of surface control [cm], (g) Notes, (1) Single discharge value computed for the initial time of experimental measurements, using the rating curve of the main diversion, (2) cannot he interpreted as in the subsequent years, where it indicates the period over which the mean discharge is interpreted, (3) not determined yet during the observations méter pontossággal lehet beállítani, a permanens viszonyok egészen pontosan sohasem voltak tarthatók: a csatorna mentén a vízhozam és ezzel együtt a vízszín is kismértékben ingadozott. Ez az ingadozás azonban minden esetben csak igen kis határok között maradt, s a vízszint átlagos magassága minden kísérletnél gyakorlatilag azonos volt (I. táblázat). A vízveszteségeket a korábbi évekhez hasonlóan [1., 2., 6.] e kísérletek során is a csatorna egymást követő szelvényeiben végzett vízhozammérések eredményei alapján kívántuk meghatározni: oly módon, hogy közben a fő vízkivételen keresztül a rendelkezésre álló hitelesítési egyenlet felhasználásával folyamatosan, állandó vízhozamot adagoltunk be. Ezt a csatornába adagolandó vízhozamértéket az első, 1967. évi kísérletnél 2 in 3/s körüli értékben állapítottuk ínég, s ugyanilyen vízhozam adagolása mellett folytak az 1968. évi kísérletek is. E két év tapasztalatai szerint azonban a tartott vízszint miatt egyes szelvényekben 2 m 3/s körüli vízszállításnál a sebesség oly mértékben lecsökkent, hogy csak a legnagyobb gondosság mellett lehetett mindenhol megbízhatóan megmérni a vízhozamot. Ezért az utolsó három évben a fő vízkivételen beadagolandó vízhozamot mintegy 1 m 3/s-al megnöveltük, ami nagymértékben megkönnyítette és meggyorsította a vízhozamméréssel kapcsolatos munkát. Annak érdekében, hogy a fő vízkivételen beadott vízhozam megfelelő állandóságát biztosítsuk, a kísérletek ideje alatt éjjel-nappal a felvíz ingadozásának