Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A SZÍVÓCSATORNÁBA ÉRKEZŐ USZADÉK ELTÁVOLÍTÁSA CSEPREGI LÁSZLÓ

1 A századforduló nagyarányú belvízmentesítési munkái során épültek ki azok a belvíz szivattyútelepek, melyek a mai értelemben véve klasszikusnak mondhatók. Rendszerint gőz-erőgépekkel meghajtott nagy átmérőjű csigaházas szivattyúkkal felszerelt telepek voltak. A fejlődés során a technikai színvonal változását a belső égésű motorok alkalmazása jelentette. A különbséget az energiahordozó közeg megváltozásával együttjáró előnyökkel, különösebben nem szükséges méltatni. Ázonban néhány, minden más felhasználási területtel szemben összehasonlíthatatlanul nagy előnyökkel járó változásra rá kell mutatni. Ugyanis — a biztonsági készletként tárolt szenet sokszor teljes egészében selejtezni kellett a tárolásból keletkező fűtőérték romlás miatt; — a tüzelőanyag pótlása nagyon belvizes években szinte megoldhatatlan feladattá vált, a közlekedő utak járhatatlansága miatt. A változás előnyeit tovább lehetne sorolni: ilyen a járulékos beruházások nagymértékű csökkenése, a helyszükséglet és a hidraulikai viszonyok jobb kialakítása stb. Az alapvető előnyt a védekezés munkájában mégis az előbb említett szempont jelentette. A belső égésű motorok használatba vétele óriási előnyökkel járt, a forradalmi változást azonban mégis a felszabadulás után elterjedt GÁNZ szivattyúk alkalmázása jelentette. Ennek lényege alapjába véve a korszerű vízgépek kifejlesztésével és a meghajtás további korszerűsítésével (közvetlen villamos-hajtás) magyarázható. Egy ilyen korszerű szivattyútelep mellett a bevezetőben említett telepek ma már — üzemképességük ellenére is — muzeális elemekként hatnak. A szivattyúzás, szorosabban véve a belvízátemelés történelmi fejlődését még számtalan oldalról lehetne megközelíteni és elemezni. Vizsgálódásaink során szinte minden területen azt tapasztaljuk, hogy fejlődés egyaránt érezhető a műszaki, a hidraulikai, az építéstechnikai változásokban, azonban a gereb - mint uszadékfogó szerkezet a százados hagyományokhoz képest — nem fejlődött. 1. Az uszadékfogő rácson fellépő jelenségek A kérdést felületesen vizsgálva is látni kell, hogy a gereb a századfordulón még megfelelő vízgépészeti szerkezet volt, de napjainkban, éppen az egyéb területen végbement technikai fejlődés hatására korszerűtlenné vált. Ennek egyik oka az, hogy a szivattyútelepek kapacitása, éppen a meghajtás korszerűsítése, vagy a beépített vízgépek cseréje folytán lényegesen megnövekedett, amivel együtt az átemelt vízmennyiség és természetesen a gerebre érkező uszadék mennyisége is megnövekedett. A másik igen fontos tényező, hogy a mezőgazdaságban és egyéb területen — a nehéz fizikai munka kiküszöbölésére — végbement technikai változás, rendkívül hátrányos helyzeLbe kényszerítette a gerebtisztítás amúgy is mostoha körülményeket kívánó munkáját. Az időegység alatt érkező uszadék eltávolítása a munkaintezítás növelését tette szükségessé. 1 Csepregi László gépészmérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság tervezési osztályának fejlesztő mérnöke (Debrecen).