Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

242 Csepregi László 1. ábra. Áramlás a részlegesen eltömődött hagyományos gereb mögött Ez a körülmény azonban már csak nagyon esetlegesen biztosította a teljes szabad átömlő keresztmetszetet. A gerebfelület részleges eltömődése pedig továbbnöveli a helyi gerebveszteség mértékét. A gereb pálcái között a lebegő uszadék oly mértékű beszövődése keletkezhetik, hogy az eltávolítása nemcsak fizikailag, hanem technikailag is egyre nehezebb feladatot jelent. Ennek a kedvezőtlen egymásrahatásnak igen gyakran — még a lelkiismeretesen végzett gerebtisztítás mellett is — az a következménye, hogy a gerebfelületen az esésveszteség az 1,0 m-t is eléri vagy meghaladja (1. ábra). 2. A technikai elmaradás felszámolásának lehetőségei Az előzőekben csak néhány szempontra igyekeztem rávilágítani, melyek csak részei annak az összetett kérdésnek, melynek vizsgálata alapján a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) Műszaki fejlesztési osztálya 1970-ben fejlesztési programja keretében a gerebtisztítás gépesítésével foglalkozott. A tervezés megkezdésekor ismeretesek voltak a szennyvíztisztításban alkalmazott és kitűnően bevált forgólapátos gerebtisztítók, dobszűrők. A belvíz-szivattyútelepeknél azonban az érkező uszadék minősége olyan, hogy e berendezések alkalmazása nem jöhet szóba. Ugyanígy ismertek voltak a VIZITERV Gépészeti Osztálya által tanulmánytérv szinten feldolgozott nyugati ajánlatai, amelyek többsége az erőműveknél alkalmazott (ld. Tiszalöki Erőmű) gerebtisztító berendezéseiket kínálták megvételre (2. ábra). Ennek lényege, hogy a gereb kezelőszintjén lefektetett sínpáron — a gerebfelülettel párhuzamosan — végighalad egy portál daruhoz hasonlítható csörlő, mely szakaszosan lebocsátja, ill. felhúzza a tisztítókocsit a gereb felületén, aminek ürítése csillekocsiba történik.