Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Hock Béla-Kádár László-Puskás Mária-Rymorz Pál: Vízminőségi értékelés a tervezett budapesti szennyvíztisztító telepek üzemi hatásfokának megállapításához

184 Benedek Pál, Hock Béla, Kádár László, Puskás Mária, Rymorz Pál b) Minden igényt kielégítő megoldás a Dunán Bajánál végeredményben tehát csak a budapesti szennyvizek 85%-os biológiai szennyvíztisztításának és a Budapest fölötti Duna-szakasz terheléscsökkentésének együttes megvalósulása után lehetséges. Már azonban ma is elérhető lenne a bajai S

B = 5 mg/l BOI

5 érték biztosítása egy szerényebb kb. 85%-os valószínűség mellett, lia a budapesti szennyvizeket 84%-os hatásfokú tisztításnak vetnénk alá (1. a) 1 pontot). BOI-tekintetében ennél magasabb tisztítási hatásfok, mint most láttuk, távlatilag sem kell — természetesen a Budapest feletti terhelés kívánt csökkenését feltételezve. b) Hatásfok kívánalom egyéb vízminőségi paraméterre 1. Oxigénfogyasztási hatásfok Az a) fejezetben a BOI

5-re előírható tisztítási hatásfok 85%-ra adódott. Vizsgáljuk meg, hogy milyen szennyező komponenseket kell még számba venni. Az ún. klasszikus jellemzők közül a kémiai oxigénfogyasztás jöhet még számba, mert a Duna esetén a lebegőanyag-tartalomnak — ha már 85%-os biológiai tisztítást egyszer előírtunk — önmagában nincs jelentősége. Sajnos egyelőre csak a permanganátos oxigénfogyasztásra van megfelelő adatsorunk a Dunán, holott a szennyvíztisztításnál már áttértünk a bikromátos (KOI) módszerre. Az a) fejezetben közölt számításhoz hasonlót csak úgy készíthetnénk, ha a két oxigénfogyasztási értéksor korrelációs kapcsolatát kidolgoznánk. Egy ilyen kétszeres valószínűségi kapcsolatnak az eredménye azonban már nem lenne sokkal értékesebb, mint az alábbiakban vázolt közelítő becslés. Tapasztalati adat, hogy a BOI

5-ben mért 85%-os tisztítási hatásfok KOI-ban 70—75%-ot tesz ki [1]. A permanganátos oxigénfogyasztás jellemző határértéke 10 mg/l, ennek megfelelője KOI-ban 20 mg/l és ezt kívánjuk meg a magyarjugoszláv határszelvényben is. A IV. táblázat értelmében I,5xl0

3x0,645 = 968 t/nap KOI érkezne 1980-ban a Dunába, ha nem tisztítanánk. Az előírni kívánt hatásfok azonban fenti becslésből min. r) = 70%, tehát a tisztítás után érkező mennyiség 290 t/nap, azaz 3361 g/sec. Elosztva ezt 900 m

3/sec vízhozamértékkel (a 95%-os tartósságú budapesti és bajai hozamok középértéke) 3,75 g/m

3 koncentrációnövekedés áll elő a Dunában, melynek Mohácsig ismét zérusra kell csökkenie. Ez az érték 18,6%-a a 20 g/m

3 határértéknek, a BOI

5 növekmény — hasonló számításból adódóan — 1,00 g/m

3 volt, mely 20%-a az 5 g/m

3 határértéknek. Ha tehát a BOI

5-növekmény lebontását igazoltuk, feltételezhetjük a tisztított szennyvízből származó KOI-növekmény kiküszöbölését is a Budapesttől a határszelvényig vett lefolyási idő alatt. 2. Speciális és mikroszennyezők eltávolítási hatásfoka A karbonkloroform extraktban mért olajoknak és zsíroknak a szennyvíztisztítás során történő eltávolítására а V/. táblázat közöl tájékoztató adatokat a délpesti szennyvíztisztítón végzett konkrét mérések alapján. Kellő óvatosság mellett is feltételezhető tehát, hogy a 85%-os előírt BOI

5-eltávolítási hatásfoknak legalább 80%-os olajeltávolítási hatásfok felel majd meg. A még vizsgálni kívánt legfontosabb speciális szennyező komponensekre, nevezetesen ammóniumionra, fenolra és detergensre, sajnos nem állnak egyértelmű hazai szennyvíztisztítási hatásfok vizsgálatok rendelkezésre — bár ezek folyamat-