Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

140 Dégen Imre valamint számos gyártási folyamatnál, pl. a cukor kristályosításakor, fémsók (pl. rézgálic) előállításánál és sok gyógyszer gyártásánál. ad. d) A víz jelentős kémiai tulajdonsága, hogy sok vegyületnek alkotórésze, az anyagok nagy részével könnyen lép kémiai reakcióba. A víz kémiai reakciót elősegítik a benne oldott anyagok, vagy a víz maga az oldószer, amelyben az oldott anyagok reakciója végbemegy. A víz kémiai tulajdonságait sók gyártási folyamat használja fel, pl. a vegyipar, az építőipar stb. A víz kémiai tulajdonsága sok esetben káros hatású, például a beton- és vasszerkezetek állékonyságát veszélyeztető, rongáló ún. korróziós hatás. d) A vízgazdálkodás és a természetes vízháztartás kapcsolata A teimészetes vízkeszleteket földi méretekben nem növelhetjük. A föld, illetve a légtér egészének vízmérlegét hosszabb időszak átlagában a csapadék és párolgás egyensúlya jellemzi, mert sem a légtérben, sem a földön nincs tartós készletfelhalmozcdás vagy készletcsökkenés. Kisebb térségen belül azonban a természetes vízhozamokhoz képest a vízkészlet növelésének, térbeli és időbeli módosításának, átrendezésének lehetősége fennáll. Ilyen feltételek mellett a vízháztartási egyenlet legáltalánosabb formája: C=L+P±K, ahol С a csapadék, L a lefolyás, P a párolgás, К pedig a készletfelhalmozódás, tározódás vagy készletcsökkenés mm-ben. Valamely térség vízháztartásán a természetes és mesterséges tényezők hatására a vizsgált térségbe belépő, az onnan kilépő vízmennyiségek és az ott levő vízkészletek változásait és ezek jellemzőinek kapcsolatát értjük. A vízháztartásnak, a tudatos emberi beavatkozás következtében, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése érdekében való megváltoztatását a vízgazdálkodás fogalomkörébe soroljuk. A természettudományok és a műszaki tudományok fejlődése lehetővé teszi, hogy a vízháztartási egyenlet jóformán minden tagjára bizonyos befolyást gyakoroljunk. A víz földi körfolyamatának legjellegzetesebb és a vízgazdálkodás szempontjából legalapvetőbb mozzanata a csapadékhullás — a légtérben mindig jelenlevő vízpára kicsapódása — cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotban, ami akkor következik be, ha a levegő hőmérséklete az adott páratartalomhoz tartozó telítettségi hőmérséklet alá száll. A vízháztartási egyenletnek azonban a csapadék a legkevésbé befolyásolható tagja, bár — túlhűtött (—5, —10 °C) esőfelhőbe ezüstjodid vagy egyéb olyan anyag bejuttatásával, mely a kondenzációt, a párakiválást és így a csapadékképződést elősegíti - a mesterséges esőkeltés terén értek már el bizonyos kezdeti eredményeket. Ez azonban csak aránytalanul magas költséggel, kisebb térségen belül, túlhűtött esőfelhők jelenléte esetén alkalmazható. Belátható időn belül e módszer általános elterjedése a vízgazdálkodás gyakorlatában nem várható. A párolgás a vízháztartásban rendkívül jelentős tényező. Magyarország területére hulló évi átlagos 58 milliárd m

3 csapadékból, 54 milliárd m

3 elpárolog. A szabad vízfelszín párolgása magyar viszonyok között októbertől márciusig mintegy napi 0,3—2,5, áprilistól szeptemberig napi 3—5 mm között ingadozik. Meleg nyári időben a hazai szabad vízfelületek párolgása naponta 8 — 12 mm is lehet. Ez az érték hektáronként 80 — 120 m

3/nap, vagyis 1 — 1,5 liter/s vízhozamnak felel