Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági szerepének hidroökonómiai elemzése

138 Dégen Imre ban a hasznosítható vízkészletek mennyiségében és minőségében is jelentkezik. A vízhasznosítás és a vízkárelhárítás között nem vonható éles határ, ezek a vízviszonyok szempontjából egységet alkotó térségeken belül műszakilag és közgazdaságila g rendszerint összefüggenek. Például a víztározás egyaránt létesülhet öntözés, vízellátás, vízerő-hasznosítás, halászat stb. érdekében, ugyanakkor az árvízi csúcsok csökkentésével az árvízmentesítést is szolgálja. A bányavíz elleni aktív védelem, a karsztvízszintnek a bányaművelés szintje alá süllyesztése révén, egyaránt szolgálhatja a bányászat szempontjából káros vizek elhárítását és — az így fakasztott víz felhasználásával — a települések és az ipar vízellátását. c) A víz gazdaságilag jelentős természeti tulajdonságai A víz a föld felszínén és felszíne közelében, az éghajlati viszonyok szabta mennyiségben előforduló, folyamatos körforgásban levő természeti kincs, amelynek természeti tulajdonságai közül gazdaságilag jelentősek: a) megjelenésének formái, b) biológiai, c) fizikai és d) kémiai tulajdonságai. E dologi tulajdonságok a hordozói a víz használati értékének, alkalmasságának emberi szükségletek kielégítésére. Ez a használati érték közgazdasági értelemben hordozója a víz értékének, amelyet — akár természetes tárgyként rendelkezik e tulajdonságokkal a víz, akár a munka termékeként nyeri el azokat — az előállításához társadalmilag szükséges munkamennyiség és a víz iránti társadalmi szükséglet szabja meg. ad. aj A lehulló csapadék a földön részint felszíni, részint felszín alatti vizek formájában jelenik meg. Felszíni vizek az óceánok, tengerek, vízfolyások medreit kitöltő és ezek felé állandó vagy időszakos áramlásban levő vizek, a tavak, valamint a mélyebb, lefolyástalan területeken szétterülő állóvizek. A felszíni vizeknek gazdálkodás szempontjából főbb jellemzői: nagy tömegük, helyzeti magasságkülönbségből származó mozgáskészségük, időben és térben változó mennyiségük, viszonylag gyors utánpótlódásuk, erodáló, hordalékmozgató jelenségekben megmutatkozó energiájuk és nagy élőorganizmus-tartalmuk. A csapadék másik része a talajba szivárogva mint felszín alatti víz a vízvezető rétegek hézagaiban, repedéseiben helyezkedik el mint talajvíz, rétegvíz vagy karsztvíz, illetőleg a mélyebb rétegben, a föld belsejében, a magma lassú lehűlése során keletkező juvenilis vizek, amelyek rendszerint vulkáni jelenségek alkalmával és sok hévforrás vizével, újonnan kerülnek a körfolyamatba. A felszín alatti vizek helyenként a gravitáció vagy nyomás folytán a felszínre törnek (forrásvíz) és felszíni vízként folytatják körforgásukat. Másutt a folyók, tavak és tengerek medre felé szivárogva azok vizét táplálják. A felszín alatti vizek főbb gazdasági jellemzője, hogy a felszíni vizeknél, csupán a szárazföldeket számítva, jóval nagyobb a víztartó rétegekben egyidejűleg tárolt térfogatuk, de kisebb a mozgáskészségük. Mennyiségük térbeli és időbeli változása, utánpótlódásuk mértéke általában kisebb. Élő organizmusokat kisebb mértékben tartalmaznak, ezért elsősorban ivóvíznek alkalmasak. A mélyebb rétegekből származó vizek magas hőfokuk, gáz- vagy ásványianyagtartalmuk következtében gyakran hasznosíthatók ásvány-, gyógy- vagy hévízként.