Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

84 Börzsönyi A.—Starosolszky ö. geit kiemelve tünteti fel a program felépítését. A program tetszőleges elrendezésű, tehát gyűrűs, elágazó és vegyes kapcsolású vízelosztó csőhálózatok hidraulikai számítására alkalmas. A hálózat csőszakaszai h' nyomásveszteségének meghatározása a következő közismert összefüggések szerint történik: A csősúrlódási tényezőt turbulens mozgásnál (Res:2320 esetén) a Colebrook— White-féle képlet alapján határozzuk meg (a gyakorlatban előforduló esetek e képlet felső érvényességi határa alatt vannak): Lamináris mozgásnál (Re < 2320 esetén) a nyomásveszteség a Hägen— Poisèuille-îéle képlet alapján határozható meg: Az (1)—(3) képletekben a jelölések a következők: d = a csőátmérő, Q = a vízhozam, / = a csőhossz, A = a súrlódási tényező, g = a nehézségi gyorsulás, A = az érdességi tényező, v=a kinematikai viszkozitás. A betáplálások száma és elrendezése tetszőleges lehet (szivattyúk, szivattyútelepek, magastározók). Gyűrűshálózat esetén a vízhozamok meghatározása a jól ismert „Cross" módszerrel történik, nyomásveszteség-kiegyenlítés útján. A gyors konvergencia alapfeltétele az, hogy a szomszédos gyűrűk közös ágait a hálózat legkisebb ellenállású ágai alkossák [2]. A bemutatott számítógépprogram felépítésének is e feltétel kielégítése képezi az alapját. Adott feladat esetén ez, és a vízhozamok kezdő értékének megadása határozza meg a hibahatárnak megfelelő kiegyenlítéshez szükséges iterációs ciklusok számát. A kiindulási (input) adatokkal együtt kell beolvasni a blockdiagramban külön feltüntetett hálózatelrendezést (topológiát). Ez annak megadását jelenti, hogy a hálózat valamely elemétől (ág vagy csomópont) kiindulva mely elemeken keresztül érjük el a közös betáplálási csomópontot. A hálózat sugarasítása során a legkisebb ellenállású csőszakaszokból felépített — gráfelméleti terminológiát használva — olyan faalakzatot jelölünk ki, amely minden csomópontot lefed. A fennmaradó ágak képezik a húrokat, amelyekre a faalakzat ágai közül egyértelműen kiválasztható gyűrűk illeszkednek. Ezek felkeresésével áll elő a gyűrűrendszer. Az ágak vízhozamainak első becslése a hálózat terheléséből a faalakzat ágaira nézve adódó csomóponti egyenletrendszer megoldását jelenti. A húrok kezdő vízhozamértéke nulla. Az iterációs számítást csökkenő hibahatárokkal ellátott fokozatokra bontottuk [3]. Az iteráció során figyelembe vettük a Reynolds-szám változását is. A hálózat kiegyenlítése, valamint a csomóponti nyomások meghatározása után az eredményeket táblázatokban összefoglalva nyomtatja ki a gép. (1) (2)