Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

43(3 Balogh J.—Erdős L. Ezek a mélységi értékek nem jelentik azt, hogy a beszivárgott csapadék nem hasznosult, mivel a szántóföldi növényeink zömének gyökérzete a 2 m-es mélységbe is behatol — ha kell — a 3 m-es mélységbe is. A zöldségnövények zöménél természetesen más a helyzet. Ezért ezek tenyészidő alatti öntözése még csapadékos telek, tehát mély talaj beázás ntán is alig elkerülhető. b) Sík talajokon és ott, ahol a talaj víznyelő képessége — természetes kötöttsége vagy szerkezeti állapota, művelése következtében — azonos nagy nagyobb a téli csapadékok intenzitásánál, elfolyási veszteségekkel általában nem kell számolnunk. Csupán kivételes esetként jöhet szóba olyan időjárási helyzet, amelyben mélyen befagyott talajra halmozódó vastag hóréteg rohamos olvadását meleg eső okozza, s az olvadó hólé nem tud a talajba behatolni. Az ilyen körülmények gyakorisága azonban a hazai klimatikus viszonyok között kicsin}'. Az erdőháti talajnedvességtartalom-vizsgálatok 18 éve alatt egyszer sem következett be. Párolgási veszteségekkel azonban az öntözési idényen kívüli csapadékok esetében is számolni kell. Konkrét mérések a talajfelszín téli félév alatti párolgására nem állnak rendelkezésre, azonban mind az Erdős, mind a Sulyok-Schulek és Bácsi módszerével végzett számítások a mérési eredményeket erősen megközelítő értékeket adtak a hasznosult, tehát a talajban tározott csapadékra nézve. A mélybe szivárgásból eredő veszteségek csupán relative tekinthetők veszteségnek, mivel a beszivárgás hasznos mélységi határának megvonása csupán egy-egy növénykultúra viszonylatában lehetséges. Növénykultúrától függően pedig ez a mélységi határ a 0—5 m-től (vöröshagyma, uborka stb.) a 6—8 m-es mélységig (lucerna, cukorrépa stb) is terjedhet. Márpedig a mi éghajlatunk téli félévi csapadékai még homoktalajokon is legfeljebb 3 — 3,5 m mélységig töltik fel a talaj vízkapacitását. Lejtős területeken természetesen más a helyzet. Itt az elfolyás a felszínen is könnyebben bekövetkezik. A felszíni elfolyást nemcsak a lejtő esése, de a művelési állapot és az esetleges növénytakaró is befolyásolja. A felszínhez közeli vízáthatlan vagy csupán tömöttebb réteg felett számítani lehet felszín alatti elfolyásra is. Ezért vizsgálataink eredményei csupán sík talajokra alkalmazhatók. c) Az erdőhátihoz hasonló (III. táblázat) mélyrétegű vályogtalajok 0 — 100 cmes mélységű szelvényei, öntözési idényen kívüli csapadékokból való feltöltődésének meghatározására a számítások felhasználhatók. A Sulyok-Schulek és Bácsi módszerével végzett „nedvességszárnítás" az öntözési idényen kívüli téli félévre, talajtípustól függetlenül jól alkcdmazható a gyakorlat számára, a hasznosult, illetőleg a talajban tározódott téli csapadék nagyságrendjének megállapításához. Nem használhcdó azonban a módszer sem lejtős területeken, sem sekély termőrétegü talajokon, ahol a módszer által egyedül figyelembe vett párolgási veszteségeken kívül jelentős elfolyás is keletkezik. I к о D A L о I« 1. Petrasovits I.—Balogh J.: Növénytermesztés — Vízgazdálkodás. Mezőgazdasági Kiadó, 1969. 2. Sulyok-Schulek В.—Bácsi E. : Az öntözővíz hatásfoka. Vízügyi Közlemények, 1967/2. 3. Sulyok-Schulek 13.—Bácsi E. : Tározás és belvíz. Vízügyi Közlemények, 1968/4. 4. VITUKI. Öntözési idényen kívüli vízkészletek mezőgazdasági hasznosítása c. téma 1968, 1969 és 1970. évi jelentések (kézirat).