Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Balogh János-Erdős László: Az öntözési idényen kívüli csapadék hasznosulása

A I TA 1. Hozzászólás dr. Bogárdi István és Szentgyörgyi Géza: Rézsűburkolatok stabilizálása helyi talajjal e. cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1072/3. füzetében) Hozzászóló: Mészáros Lajos és Szepesi Károly A talajstabilizációról évről évre megjelenő nagyszámú hazai és külföldi szakirodalmi cikk, tanulmány, sőt könyv alapján is megállapítható, hogy a talajstabilizációval kapcsolatos kutatások világszerte egyre nagyobb jelentőségűek és fontosságúak. Ez érthető is, ha meggondoljuk, hogy mekkora gazdasági érdek fűződik a világszerte megnövekedőit épílési igények kielégítése során az eredményes talajstabilizációhoz. Az igényekkel a hagyományos anyagokat előállító építőanyag-ipar alig, vagy sokszor egyáltalán nem is tud lépést tartani a magas beruházási költségek és a gépesítettség korlátaival járó kézi munkaerő-szükséglet miatt. Világszerte egyöntetű az a törekvés, hogy lehetőleg a helyi talajból, stabilizálással előállított építőanyaggal pótolják a hagyományos magasépítési, útépítési, csatornaburkoló anyagokat. Az idevonatkozó szakirodalomból egyértelműen kitűnik az is, hogy a „kutatások" sokszor empirikus próbálkozásokat jelentenek, mert nélkülözik azokat az anyagismereti és ezzel kapcsolatos elméleti alapokat, amelyek a műszaki határtudományok, így az ásványtan, a talajtan, továbbá a fiziko és kolloidkémia területére tartoznak. A tanulmányokból és közleményekből kitűnik, hogy a talajstabilizációnál a kölcsönhatásba kerülő anyagi rendszerek (talajkötőanyag: cement, mész, pernye — víz stb.) pontos definiálására nem törekszenek, enélkül pedig a kölcsönhatás eredményét vagy eredménytelenségét elfogadható objektivitással elemezni és értékelni, valamint a kölcsönható rendszerek egyensúlyi állapotát meghatározni nem lehet. A Vízügyi Közleményekben megjelent közlemény szerzői „megfelelő kötőanyaggal" stabilizált talajt „előírt szilárdsági vagy vízzárósági feladat ellátására" teszik alkalmassá, de fagyállósági és időállósági követelményeket nem támasztanak, illetve az időállóságra a végső következtetések levonását még egy év után is korainak tartják. A meglevő anyagismeretek és elméleti alapok birtokában már a kivileli munkákat megelőző laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy a cikkben közölt, a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet által javasolt pernyés stabilizáció nem egyensúlyi rendszer, így nem is lesz időálló és fagyálló, hanem az egyébként is alacsony kezdőszilárdsága a teljes tönkremenetelt jelentő porrá válásig gyorsan a nullára fog csökkenni. Az általunk javasolt és a cikkben is idézeti keverési arány (10% CőOO-as cement, 5% Ca011.

2) megállapításához nem kellett szabatos kémiai elemzés, hanem csupán néhány gyors és egyszerű laboratóriumi vizsgálat, és ezek eredményei alapján előre meg lehetett mondani a kivitelezendő rézsűburkolat valamennyi szükséges műszaki paraméterét. Hogy megállapításaink mennyire helytállóak voltak, ezt a tények igazolják, ugyanis a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet szakvéleménye szerint készült rézsűburkolat ma már a teljes tönkremenetelnél tart, míg az általunk javasolt rendszer több mint egyéves korában is kifogástalan állapotban van. Stabilizációs eljárásunkkal a kiválasztott talaj műszaki paramétereitől függően és a felmerülő igények szerint 80 — 200 kg/cm

2 nyomószilárdású rendszereket is elő tudunk állítani, de ennek részletezését most a szabadalmi bejelentésünkkel járó megkötések korlátozzák. Meg kell még jegyezni, hogy a cikkben idézett Kunhegyes és Mezőtúr térségi terepkísérletek stabilizált anyaga és gyártási technológiája a tervezés és kivitel minden vonatkozásában előírásaink szerint készült. A cikk .'5. pontjában a készült kétféle stabilizált anyagra közölt szilárdsági értékek önmagukért beszélnek, de ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy amíg a pernyés stabilizáció szilárdsági