Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

:Î

370 Korim Kálmán telep-, ill. rétegenergia határozza meg a víz mozgásállapotát, és a gravitációnak itt nincs vagy csak egészen jelentéktelen szerepe van. E nagymélységű víztartók sztatikus, részben ún. fosszilis vízkészletei foglalnak magukba, melyek nem vesznek részt a vízkörfogalomban, legalább is a jelenkort tekintve nem. Ez a sztatikus vagy egyensúlyi állapot a földtani idők folyamán alakult ki a víz és a benne oldott gázok fizikai-kémiai tulajdonságai, valamint a telepnyomás és a réteghőmérséklet tekintetében. Ezt az egyensúlyi állapotot a mélyfúrások, illetve kutak termelésbe állítása bontja meg. Л kutak üzembe helyezésével kezdődik a nagymélységű víztároló rendszerek dinamikus fázisa, amikor is a rétegek megnyitásával és a kútba irányuló folyadékáramlás fenntartásával hívjuk életre azt az erőt, mellyel — Newton dinamikai tétele szerint — a folyadékmozgást előidézzük. Ekkor a kút körül mesterséges hidrodinamikai grádiens létesül, mely a hatókörzet határán uralkodó eredeti rétegnyomástól kezdve a kúton és kútfejen át a felszíni nyomásig terjed. Л következőkben főképpen a mélységi víztároló rendszerekben lejátszódó fo~ lyamatok természetével foglalkozunk. Kúthidraulikai kérdéseket csak annyiban érintünk, amennyiben az a víztárolókban megnyilvánuló jelenségek és törvényszerűségek magyarázata szempontjából szükséges. I. Földtani és teleptani tényezők Az Alpok—Kárpátok—Dinaridák által bezárt magyar medencén belül, főként a süllyedésben megnyilvánuló harmadkori hegyszerkezeti mozgások következtében számos, különböző mélységű üledékes részmedence jött létre. A legnagyobb méretű medencekimélyülés és azzal lépést tartó üledékképződés a pliocénban ment végbe, melynek eredményeképpen helyenként 5000 m vastagságot is elérő törmelékes üledéksorozat rakódott le, mint pl. a Hódmezővásárhely—Makó közti árokban. A medencéket kitöltő üledéket a homokos-agyagos típusú rétegek váltakozó települése, egymásra következése jellemzi. Ennek következtében a porózus víztartó homok- és homokkő rétegek, valamint a vizrekesztő agyagos-márgás üledékrétegek rendkívül szövevényes komplexuma alakult ki, különösen a felsőd pannóniai alemeletben. Mennyiségi és minőségi szempontból legnagyobb jelentőségű mélységi vízkészlet a felsőpannóniai porózus üledéksorozatban van. A magyar medencére jellemző rendellenes geotermikus viszonyok következtében e víztömegek túlnyomórészt hévizek. Ugyanakkor az alsópannóniai és miocén medenceüledékek porózus tagjai teleptani, kőzettani, kőzetfizikai, hidrológiai és vízkémiai szempontból jóval kedvezőtlenebbek, s ezért csak kivételes esetben, lokálisan csapolják meg őket. A felsőpliocén (levantci) rétegeknek csak a Nagyalföld déli-délkeleti részén, a mélysüllyedékek területén (Körösök vidéke és Szeged környéke) van víztároló és vízadóképességi szempontból gyakorlati jelentősége. A felsőpannóniai víztároló rendszerek feltárása, rétegvizsgálati eredményei, vízkémiai paraméterei, valamint a kőolaj- és földgázbányászat során nyert tapasztalataink, továbbá a mélységi üledéktömeg tömörülési (kompakciós) foka alapján az állapítható meg, hogy a mélymedencék pliocén és miocén üledékeiben a kellőképpen tagolt (vagyis a vízzáró agyagmárga-márga rétegekkel elválasztott) egyedi homok- és homokkő rétegek, illetőleg bizonyos homokkifejlődési adottságok mellett elkülönüli