Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

4. füzet - Korim Kálmán: Nagymélységű porózus víztároló rendszereink jellemzői és működésmódja

Nagymélységii porózus víztároló rendszereink 371 homokösszlctek-lwmokkötegek túlnyomórészt önálló telepeknek tekintendők. így aztán adott függőleges (kút-) szelvény mentén nincs vertikális közlekedés a telepek folyadéklartalma között. Természetesen kedvező körülmények között, homokösszeolvadások esetén lehetséges kerülő úton, oldalirányban vertikális kommunikáció, ami az erőteljes horaokosodási szintek velejárója. A telepfolyadék oldalirányú (laterális) közlekedésének elsősorban a gyakori homok kiékelődés, lencsés homokkifejlődés és a kőzetváltozás szab határt. A víztároló rendszer térfogidát e homoktestek mértani viszonyai szabják meg. A megcsapolás mértékét pedig az egyes rétegtani szintek homokkifejlődési viszonyai elsődlegesen befolyásolják. Ezért vizsgáljuk meg a magyar medenceüledékekben kifejlődött pliocén—miocén homok-homokkő testek mértani alakjában, méreteiben és kiterjedésében megnyilvánuló szabályszerűségeket. a) A homok-homokkő testek mértani alakja A homoktestek alakja az egyik legfontosabb teleptényező. A felsőpannóniai alemeletben a szakaszos üledékképződésnek megfelelően az egyedi homokrétegekhomoktestek lepelszerű kifejlődésben vannak, melyeknek hosszúság-szélesség aránya hozzávetőlegesen 1:1. Kiterjedésük, méretük rendkívül változó s néhány száz négyzetmétertől kezdve több km

2 is lehet. E homoktestek vastagsága 1 —20 m között váltakozik. Gyakoriak az ún. homokösszletek, homokkötegek, amikor is a homokrétegek közé pár méter vastag agyag-agyagmárga rétegek települnek, úgyszintén az oldalirányban „összeolvadó", több irányban kiterjedő (multilateriális) homokteslek. Mindezek telepfolyadék-tartalma fizikai-kémiai szempontból egységes, s így egységes telepeknek tekintendők. Ezeknek az azonos rétegtani szintben kifejlődött több irányban kiterjedő homoktesteknek szintállósága, folytonossága természetesen jóval nagyobb, mint az egyedi homoktesteké. Az 1. és 2. ábrák a magyar medenceüledékekben kifejlődött fő vízadó felsőpannóniai homok-homokkő testek alaptípusait szemléltetik. A mélymedencék állandó, de szakaszos süllyedése következtében képződött iiledéksorozalokon belül tehát ún. többszintes-többtelepes (multiunit) víztároló rendszerek alakullak ki. A homoktestek eloszlásában és rendszerében a véletlenszerűség és esetlegesség nyilvánul meg, s szabályszerűség nem ismerhető fel. b) A homok-liomokkő testek belső szerkezete A homoktestek belső szerkezete szintén elsőrendű teleptényező. A területileg viszonylag nagykiterjedésű s vékony homoktesteken beliil a rétegződésnek, mint szerkezeti elemnek, nincs jelentősége. Teleptani szempontból elsősorban az agyag- és a homok rétegelválaszló felületek a döntők. A porózus hornoktestek hézagtere rendkívül bonyolult, háromdimenziós rendszert képvisel. A hézagteret a kőzetsajátságok szabják meg. A hézagtér természetével és jellegeinek vizsgálatával a kőzetfizika (petrofizika) foglalkozik [2, 15J. A telepfolyadékok viselkedésére, mozgására döntő kihatással bíró kőzetszerkezetet lényegében a kőzet vázszerkezete és a kcizelszöveti viszonyok (szemcsenagyság, szemcseeloszlás, ásványos összetétel, tömörség stb.) mint elsődleges tényezők együttesen