Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Kontur Gy.: Hol tart az osztrák Duna-csatornázás 233 m-rel kisebb alapozási mélység, ezáltal kevesebb anyagkiemelés, kevesebb betonfelhasználás, sokkal kevesebb zsaluzás és kevesebb ütközési pont a szerelés és az építkezés között. Valószínűleg további előnyök is fognak jelentkezni a nagy teljesítményű 9 csőturbina építésénél is. Kilenc egységet azért választottak, mert ezáltal már a gyakorlatban bevált megoldáshoz igazodtak. Л beömlő és kifolyó nyílások szélessége Ottensheimnél megegyezik a korábbi dunai erőművek elzáró szerkezetének fél szélességű méretével, ahol a be- és kiömlő nyílások kettéosztottak. Az acélszerkezeteknél az újabban alkalmazott hegesztési eljárás a bebetonozandó részeknél ad egyszerűsítést. A támkapuk az eddigi mechanikus vezérlés helyett olajhidraulikával fognak dolgozni, amit a Vaskapu-erőműnél alkalmazott eljárás alapján készítenek. A hajózsilip rendszerben nincsenek olyan szembeötlő változások. Az előkikötő hosszát a hajózás kívánalmainak megfelelően módosítják. A tolóhajózás előretörése folytán további változás lehetséges. A vezető cölöpsor Aschach felvízi kikötőjében kipróbálás alatt áll, de hatását még nem értékelték. Wallsee-nél kőterítést és könnyű szádfalmegoldást alkalmaztak, míg Ottensheimnél először kísérleteznek bitumenes kavicsterítéssel az altalaj és a gáttest védelme érdekében, összesen 6 km hosszban. A Krems-tőt keletre tervezett vízlépcsőknél, amelyek a kőbányáktól távolabb esnek, ez a kísérlet igen érdekes lehet. Ybbs-nél és Aschach-ná\ még nem merült fel a bitumenes kavicsterítés szükségessége, mivel topográfiai okokból a meredek partvonalon a vízzárás nem volt lényeges. Ottcnsheim-né\ megnövelték a hullámtéri építési teret, amelyet első ízben a dunai erőműveknél Wallsee-nél alkalmaztak. Az építési tér is közelebb került a folyó partjához. A körgátnál, Oltensheim-né\ ezért szádfalat építettek a kavicstestbe a folyó partjához közel eső részeken, míg műanyagfólia terítést a távolabb eső munkatéri gátaknál. A műanyagfólia felhasználása a tervezett Altenwörth-i vízlépcsőnél még nagyobb méret lesz. A költségmegtakarítás a szádfalas megoldással szemben a műanyagfóliánál az időmegtakarításban, különösen az elbontásnál jelentkezik. Hosszú fejlesztési munka fekszik a betontechnológiában is, ahol a kavicselőkészítés finomításával, a homokszemek pontos szétválasztásával és keverésével értek el jobb eredményt. További lépés volt az adalékanyag nedvességének pontos mérése. A homokrész nedvességét izotópos eljárással határozták meg és elektrónikus mérőberendezéssel programozták az előírt betonnedvességet. A víz-cement tényezők pontos betartása kb. 10% cementmennyiség megtakarítást eredményezett a lehetséges legjobb adalékaránynál. A főműveknél 1 m

3 beton cementigénye az egyes vízlépcsőknél így alakult: YMs-nél 240, Aschach-ná\ 230, Wallsee-nél 215, Ottensheim-né\ 200-195 kg/m

3 cement. Lényeges megtakarítást jelentett a nagy tartályokban szállított beton, és vele a betonszivattyúzás teljes kikapcsolása, ami hosszú távon mind a kivitelezőnek, mind a beruházónak kedvező volt. 1947 — 50 között készült cl az osztrák Duna csatornázásának keretterve. Az első évtizedben az volt a közfelfogás, hogy egy vízlépcsőt megépítenek, és azután majd a további építését megfontolják. Ma az a felfogás, hogy az egész osztrák Duna-szakasz kiépítését kell célnak tekinteni mind az energiagazdálkodási, mind a hajózási és általában a népgazdasági előnyök miatt. A kerettervben kiegészítéseket és változásokat végeztek, ez az időközben szerzett tapasztalatokra és az időközbeni fejlődésre vezethető vissza. A kerettervbeli változtatások a következők: Ottensheim elkészülte után a Wallsee feletti szakaszon még 20 — 25 km duzzasztás nélküli szakasz marad. Ebbe tartozik Linz és az Enns torkolata. De ez a szakasz hajózás szempontjából nem olyan kedvezőtlen, mint amilyen a már csatornázott szakasz duzzasztás nélkül volt. Sorrendileg Ottensheim után Mauthausen következne, de ez a vízlépcső csak a Rajna-Majna-Duna csatorna-összeköttetés létrejötte után esedékes hajózás szempontjából, míg energia szempontjából keveset jelent, kevesebbet mint Ottensheim, de bizonnyal Löbbe kerülne. Melk és méginkább Rossatz vízlépcsők topografiailag már kirajzolódtak. Krems és liées között az eredetileg tervezett három vízlépcső helyett az építési-technikai fejlődés és néhány ma könnyebben megoldható probléma következtében lehetőség van két vízlépcsővel való megoldásra. ( Altenwörth és Greifenstein). Az Altenwörth-i duzzasztót, eredeti helyétől 5 km-rel lejjebb, ugyanazon eredeti duzzasztási szintet megtartva fogják építeni. Az eredetileg Klosterneubiirgnál tervezett vízlépcsőt 8 kmrel feljebb viszik Greifenstein magasságáig, és ezzel a Tuln-i vízlépcső elmaradhat.