Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

234 Ismertetések A csatlakozásoknál az alvízszint kimélyítésével javítanak a helyzeten. Az eredmény energiagazdálkodás szempontjából 600 M\V kiépítésével az eredeti tervekben szereplő évi 3600 Mio kWóra évi energia termelés, amelyből 2000 Mio kWóra esik Altenwörthre és 1600 Mio kWóra Greifensteinre. Ezáltal kevesebb gépegység, kevesebb elektromos vezeték, három helyett két főmű létesül 2/3 kiszolgáló személyzettel, és amellett mindkét erőmű Bécshez képest kedvező helyzetben lesz. Hajózási szempontból három helyett ugyancsak két géprendszer lesz a 60 — 70 km hosszú szakaszon. Ezáltal csökken a zsilipelési idő és ugyancsak kevesebb a kiszolgáló személyzet. A nagyobb duzzasztás kisebb vízsebességet teremt a duzzasztott részen, ezáltal könnyebb lesz a hegymenet a hajózás részére. Végül Ottensheim után a legrosszabb Duna-szakasz megjavítását teszik lehetővé (Korneuburgig). Mivel az előbb ismeretett két duzzasztó mindegyike a folyó mellett szárazon építhető, azért a nagyobb duzzasztások elérése mellett a 70 km hosszú szakasz az eredeti 9 — 10 évi építési idő helyett 6 —7 év alatt elkészül. Egy teljes vízlépcső megtakarítása kb. 2 milliárd Schillinget tesz ki és az előnyösebb üzemviteli megoldásból a megtakarítás tisztán 1,2 — 1,5 milliárd Schillinget eredményez. 1973 — 1981 között három éves időközben történő építkezési kezdettel Altenwörth, Mauthausen és egy harmadik vízlépcső készülhet el. 19 1 — 1990 között a további három vízlépcsőt tervezik megépíteni Bécsig úgy, hogy a nyolcvanas évek végén a kelet-nyugati hajóút Bécsig a vízlépcsők révén biztosítva legyen. Altenwörth tervei 1972-ben elkészülnek, Mauthausent illetőleg pedig a felügyeleti hatóság megadta a legfontosabb műszaki irányelveket és engedélyezte a műszaki gazdaságossági célkitűzéseket. Ennek következtében az elkövetkező évekre a munkaprogramot és a célt kijelölték. „PRO AQUA —PHO VITA 1971" NEMZETKÖZI KÖRNYEZETVÉDELMI KIÁLLÍTÁS Ismerteti: VINCZE OSZKÁR A múlt esztendő derekán Baselben, a Svájci Mintavásár pavilonvárosában rendezték meg a „Pro Aqua—Pro Vita 71" nemzetközi környezetvédelmi szakkiállítást. Azonos tárgykörben 1969-ben megrednezett kiállításon 13 ország képviseletében 290, a múlt évben viszont már 15 ország képviseletében 329 vállalat és intézmény vett részt. A vendéglátó országot,,Svájcot, ezúttal 174, a Német Szövetségi Köztársaságot 62, az Amerikai Egyesült Államokat 49, Nagy-Brittaniát pedig 18 kiállító képviselte. Kisebb apparátussal, de igen jelentős termékek bemutatásával vett részt e seregszemlén Ausztria, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Lichtenstein, Dánia, Magyarország, Svédország, Belgium és Norvégia ipara. A 10 402 m

2 alapterületű kiállító helyiségekben bemutatott berendezések, gépek, készülékek, eszközök és anyagfajták a kiállító országok tudományos és műszaki felkészültségének magas színvonalát tükrözték. A különféle társadalmi és egyéb szervezetek, alapítványok külön rendezésben mutatták be termékeiket és kidolgozás stádiumában levő egyes témáikat. Az érdeklődő látogató a földgáz, a légtisztaság, a levegő tisztántartása és a „Tiszta Svájcért" címszó alatt megrendezett külön bemutatót is megszemlélhette ( 1.—4. ábra). A technika és a természet közötti „vita" minden területen a kutatómunka fejlesztését, a szennyezésért felelős iparral való együttműködést, a gazdasági élettel és a hatóságokkal való szorosabb kooperációt követeli meg. E vonatkozásban a helyi jellegű környezeti kérdéseken kívül elsősorban a levegő és a természetes vizek elszenynyezését, a zajártalom elharapózását és a gyakori halpusztulási, a fürdőzés-tilalmi eseteket, továbbá a mind gyakoribb mérgezett levegőkibocsátást, a jóminőségű ivóvíz termelés, előkészítés növekvő nehézségeit érdemes megemlítenünk. Mindezek milliók, százmilliók számára súlyos, sőt riasztó tények. Az emberiség nagy hányada azonban nem hajlandó az ipar nyújtotta számtalan előnyről lemondani. Elvárják, hogy egyazon színvonalon álló technikai körülmények között az életet, a természeti