Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Korim Kálmán-Liebe Pál: Hévízelőfordulási viszonyok a Balaton déli partvidékén

Hévízelőfordulási viszonyok 177 tonberényben közvetlenül a partsávba, a strandfürdő és a tőle nyugatra levő üdülők területére esik. Ettől délre meredek dőlés mentén mind nagyobb (600—900 m) mélységre süllyed a karbonátos tömeg. Északi irányban viszont csak kismérvű a lezökkenés. A balatonberényi maximumhoz képest (250 m), a fenékpusztai rög mindössze 140 méterrel van mélyebben. Ezt a kelet-nyugati kiemelt helyzetű rögvonulatot valószínűleg törések alakították ki. Számos ezzel analóg példát találunk a Keszthelyi-hegységben. A hévízelőfordulási szempontból optimális mélyföldtani viszonyokkal jellemzett területen, vagyis Fonyód-Buzsák-Táska-Marcali-Balatonszentgyörgy községek által körülhatárolt medenceterületen az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet (ELGI) és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) végzett geofizikai méréseket. A komplex geofizikai felvétel során gravitációs, mágneses, refrakciós szeizmikus és geoelektromos méréseket végeztek. Ezek a felvételek jól mutatják a Balaton déli partvidékére jellemző ÉK —DNY-i irányú fő szerkezeti elemeket és elrendezettségét. így pl. markánsan kirajzolódik a Buzsák — Táskái karbonátos rögsorozataikotta gravitációs maximum vonulat. Ez a gravitációs maximumsor tulajdonképpen Nagyberénytől kezdődően Karád— Buzsák — Táska vonalban a Balatonnal párhuzamosan nyugati irányban tart. Ennek a jellegzetes konfigurációnak tagolt, rögösblokkos szerkezetét részletesen ismerjük az OKGT táskái szerkezeten végzett szeizmikus felvétele alapján. Ettől az eltemetett, a környezetéhez viszonyítva magas szerkezeti helyzetű, kiemelkedett, széttöredezett rögvonulattól közvetlen északra, Buzsák— Táska vidékén, a nevezett községektől északra negatív gravitációs értékekkel jelentkezik a nagymélységű paleogén árok. A Buzsák — Táskái szerkezettől délre fekvő, meredek leszakadással és medencekimélyüléssel jellemzett terület ugyancsak jól elkülönül a gravitációs anomáliatérképen. A Balaton közvetlen partvidékén települő paleozóos kristályos alaphegységvonulat, valamint a gránitbenyomulásos zóna elkülönülése a déli karbonátos provinciától nem egyértelmű a gravitációs térképeken. Ezzel szemben az ELGI szeizmikus szelvénye igen értékes információt szolgáltat úgy a medencealjzat mélységére, mint annak kőzettani felépítésére nézve. Ez a Somogysámsontól Holládon keresztül Balatonberényig fektetett szeizmikus szelvény is jól bizonyítja a délbalatoni partvidék zónális földtani felépítését. A mágneses felvételek alapján Balatonberény és Balatonkeresztúr között két mágneses anomália rajzolódik ki. Mindkettő alaphegység feletti hatóval 350 m, illetve 450 m mélységben jelentkezik. Ugyanakkor a Balatonfenyvestől délre indikált mágneses anomália alaphegységen belüli ható jelenlétét mutatja (kb. 1150 m mélységben). A Balatonberény meletti mágneses anomáliák esetében feltehetőleg bazalttömzsökről van szó. A geofizikai és mely földtani adcdok alapján a jövőben már nagyobb biztonsággal telepíthetők hévízkutató fúrások a Balaton déli partvidékén. Különösen vonatkozik ez a karbonátos alaphegység rezervoárok kutatására, elsősorban az esetleges kutatófúrások tervezett mélységének előrejelzésére. Az ún. sztratigráfiai vagy rétegtani típusú víztartók (mint amilyenek a tortónai lithothamniumos mészkő és homokrétegek) kutatása geofizikai módszerekkel ugyanolyan akadályokba ütközik, miként a hasonló típusú kőolaj, ill. földgázcsapdáké. 5«