Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)
2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben
158 Balogh János — az eltérő vízigényű öntözendő kultúrák elhelyezkedésének változása, — a vízszállító hálózat üzemmódjának szükségszerű eltérései az éghajlati okoktól függetlenül is célszerűvé teszik az alacsonyabbrendű vízszállító elem nagyobb fajlagos vízszállításra való kiépítését. Ez esetben viszont az az alsóvezérlés adta előny, hogy termelői előzetes öntözővízigénylésre, azok összegyűjtésére és értékelésére nincs szükség, csupán addig áll fenn, míg a fővízkivétel vízszállítóképessége nagyobb a termelői vízkivételek vízfogyasztásának a vízveszteségekkel megnövelt értékénél vagy legalább is egyenlő azzal, vagyis addig, míg Q^IQt+^Q,, .ahol az eddig alkalmazott jelöléseken túl а Q va vízveszteséget jelöli. Miután a hálózati veszteségek a hálózat hosszával arányosan növekednek — minél távolabb helyezkednek el a termelői vízkivételek a fővízkivételektől, annál hamarább bekövetkezik az alsóvezérlésű rendszer öntözésekkel való telítődésének az a mértéke, melynél az öntözővízigénylések „vízi úton" való öszegyűjtése és értékelése hidraulikailag már nem lehetséges. E fejtegetések helytálló voltán nem változtat az alsóvezérlés automatikussá tétele sem. Ezt a jelenséget érzékeli a VIZITERV által készített és már említett „Üzemelési javaslat a vízszolgáltatás módjára és szervezetére" című tanulmány is, amikor rögzíti, hogy csúcsidőszakokban a teljes kiépülés után sor kerülhet „az igények időszakos összehangolására". Ha az öntözőrendszerekben előáló vízveszteségeket (szivárgás, párolgás, elcsurgás, stb,) átlagosan 20%-os nagyságrendűnek vesszük, akkor a „teljes kiépülésének ez a felső határa — legalábbis a vízigénylések szükségességének felmerülése szempontjából — a fővízkivétel vízszállítóképességének 80%-a. Ez az érték azonban felfelé és lefelé természetesen jelentős mértékben változhat, elsősorban annak a függvényében, hogy a termelői vízkivételek a fővízkivétel közelében vagy attól távol helyezkednek-e el. így ez a határérték távoli termelői vízkivételek esetén lesüllyedhet 70—75%-ra, míg közelieknél 85—90%-os os lehet. Most vizsgáljuk meg mi történik az alsóvezérlésű öntözőrendszerben az előzőekben vázolt „teljes kiépülés" elérése után. A „teljes kiépülés" után, illetőleg annak határán túl a rendszer szállítóhálózatának vízhozama nem elegendő a termelői vízkivételek adta impulzusoknak a fővízkivételhez való továbbítására. Nem elegendő, mivel felülről nem érkezhet annyi víz, amennyire az alvízszint feltöltéséhez szükség volna. Ez a határ térben és időben egyaránt megvonható. Térben meghatározva az alsóvezérlés rendszere a szállítóhálózat osztómüvein annak a bögének a felső határáig tartható fenn, amely pontra vonatkoztatva a termelői vízkivételek és vízveszteségek összege kisebb, vagy legfeljebb egyenlő a fővízkivétel vízszállítóképességével. Vagyis amíg Az alsóvezérlést azonban ezen a határon túl csak akkor tarthatjuk fenn, ha e határ fölött a böge fölötti öntözővízhasználatokat teljesen szüneteltetjük. Az ellenkező esetben az alsóvezérlés lehetősége csődöt mond.
