Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben

Vízkormányzás a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben 15Î Alsóvezérlésü öntözőrendszerekben a fővízkivétel működését végső fokon a vízfogyasztás, vagyis a termelői vízkivételek szabályozzák. Az egyes csatornaszakaszok vízemésztését alsó vízszintartó műtárgyának az alvízszint alapján történt állítása szabályozza. Túlfolyóra alsóvezérlésű öntözőrendszerekben nincs szükség. Alsóvezérlésű öntőrendszerekben elvileg nincs szükség termelői öntözővízigénylések benyújtására és feldolgozására sem. Elégséges csupán a vízszinttartó műtárgyak alvizének szintjét figyelni és állandóságának biztosításához a szükséges szabályozó műveleteket végrehajtani. Azonban a termelői vízkivételeknek — a vízigény fellépését jelentő — első impulzusa és a legközelebbi szabályozó műtárgy alvizének észlelhető süllyedése között idő telik el. Ez az idő a vízkivételek vízszállításától. az alulról vezérelt szállítóelem köbtartalmától, érdességétől, stb-től függően legtöbbször 10 perces nagyságrenddel mérhető. Az egymás fölötti, aluról vezérelt bögékben a megindult termelői vízkivételek impulzusának a csatornán végig kell haladnia, hogy a fővízkivételi mű a termelői vízkivételek megváltozott működésének megfelelően működjék. Azt az időtartamot, mely a legtávolabbi termelői vízkivétel üzemi állapotában beálló változás és a fővízkivételi művön való állítást igénylő alvízszint változás között eltelik, a rendszer tehetetlenségi idejének nevezhetjük. Ez a tehetetlenségi idő ( T) nyilvánvalóan a rendszer egymáshoz csatlakozó bögéi tehetetlenségi időinek az összegével írható le. Vagyis T = T

1 + T

2 + T

3+ +T„ ahol az 1, 2, S n indexek az egymáshoz csatlakozó bögéket jelölik. Ebben az értelemben az öntözővízigénylések begyűjtése, feldolgozása és értékelése alapján történő vízkormányzás a felsővezérlésű öntözőrendszereket is végső fokon a termelői vízkivételekhez igazítja. Csupán a vezérlési impulzus — az igénylések megfogalmazása — és az értékelés után bekövetkező tényleges vízszállítás között néhány napos (a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság esetében 5 napos) időtartam telik el. Ez az időtartam jellemző a felsővezérlésű öntözővízszállító rendszer tehetetlenségére. Ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a fővízkivételi művön a legtávolabbi termelő vízigénylésének beadásából annak megfelelő szabályozás történjék. Az alsóvezérlésű öntözőrendszerekben tehát az öntözési üzemnek elvileg megvan az az előnye, hogy a termelői öntözővízigény impulzusát maga a hálózat víztartalma továbbítja. Nincs tehát szükség a termelői öntözővízigénylések megfogalmazására, begyűjtésére, feldolgozására, és az eredmények értékelésére, hanem a tehetetlenség időtartama alatt a termelői vízkivételnél jelentkező vízigény „vizi úton" jut el a fővízkivételig. Ott összegeződik és kiváltja a megfelelő üzemirányítási effektust. A rendszer tehetetlenségének időtartama kisebb rendszereknél feltehetően órákkal, nagyobb rendszereknél legfeljebb egy nappal becsülhető. Tehát még a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben sem fogja elérni a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságnál alkalmazott 5 napos előigénylés tartamát. Az alsóvezérlésű öntözőrendszereknek ez az egyedüli előnye elengendő volna az egyértelmű állásfoglaláshoz. Azonban azokban az öntözőrendszerekben, amelyek a hazai gyakorlathoz hasonlóan a fővízkivételtől a termelői vízkivétel felé növekvő fajlagos vízszállítással épülnek ki, ez az előny a rendszer telítődésének növekedésével eltűnik. Már pedig mint az előzőekben láttuk