Vízügyi Közlemények, 1972 (54. évfolyam)

2. füzet - Balogh János: Vízkormányzás a kiskörei vízlépcső öntözőrendszereiben

156 Balogh János melynek vízszállító elemei kategóriájuk csökkenésével egyre nagyobb fajlagos vízszállítóképességre vannak méretezve — nem részletezi. Valószínű, hogy mindaddig, amíg a rendszerek nem telítődnek, nem is lenne probléma a szükséglet szerinti vízhasználatokkal. Azonban ez megoldható volna drága automatika és alvízszintszabályozás nélkül is. Ha viszont a csúcshasználat idejében az igénylések szerinti vízelosztásra kell mindenképpen áttérni — akkor felvetődik a kérdés, érdemes-e a rendszereket a drága autómat'kával ellátni csupán azért, hogz az öntözővízigénylések rendszere időszakosan elhagyható legyen. Az előzőekben alkalmazott gondolatmenethez alkalmazkodva mindenesetre rögzíthetjük azt, hogy a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben a) a főcsatornák üzemmódja kivétel nélkül folyamatos lesz, és tényleges vízszállításuk meghatározása a tárgyévi kultúraszerkezet fajlagos vízhozamigényének a függvénye; b) a füricsatornák üzemmódja nagy fürtök esetében még folyamatos lesz, kisebb fürtöknél azonban már szükségszerűen elő fog állni a szakaszos üzemmód alkalmazásának indokoltsága is. Ez utóbbi esetben a csatornák tényleges vízszállításának meghatározásánál a kultúrák vízhozamigényén kívül a csatornák üzemi fordulóját és vízszolgáltatási időtarmát is figyelembe kell venni; c) az alacsonyabbrendü mellékcsatornák esetében az üzemmód mindenképpen szakaszos lesz, amihez esetenként kell majd dönteni a tényleges kultúra szerkezethez alkalmazandó üzemi fordulók és az időjáráshoz igazodó vízszolgáltatási időtartamok tekintetében; d) a felsővezérlésűnek maradó fürtök az alsóvezérlésü főművekre való kapcsolódásával előálló üzemi helyzet távolról sem tisztázott. Vizsgálatával célszerű lenne foglalkozni. :!. A vízkorinányzás elvei a felső- és alsóvezérlésű öntözőrendszerekben Felsővezérlésü öntözőrendszerekben a fővízkivétel működése határozza meg az egész rendszer hálózatának vízszállítását. Az egyes csatornaszakaszok vízemésztését a szállító elem felső vízszinttartó műtárgyának az állandó felvízszint tartás alapján vezérelt helyzete szabályozza. Az egyes vízszállító elemek esetleges túlzott — a vízfogyasztást felülmúló — vízellátását túlfolyóknak a hálózatba való iktatásával ellensúlyozzák. A felsővezérlésü öntözőrendszereknek a termelői vízkivételek kellő vízellátásához üzemképes állapotban való tartása viszonylag sok csurgalékviznek a távozásával jár együtt a túlfolyóknál, ha a termelők várható vízfogyasztását a rendszer vezetői nem ismerik. Hazánk felsővezérlésű öntözőrendszerei jelentős részben szivattyús üzemmel biztosítják a vízvezető hálózat megfelelő vízszintjét. Ezért a várható termelői vízigények ismerete nélkül hálózatba emelt víznek a túlfolyókon át való távozása számottevő, s viszonylag könnyen elkerülhető veszteséget jelent. Ezek a veszteségek szivattyús vízkivételek esetében azonban nemcsak vízveszteséget, hanem feleslegesen végzett munkát és elpocsékolt energiát is jelentenének. Ezért a veszteségeknek az elkerülése érdekében öntözőrendszereink jelentős részében — ma már a gravitációs rendszerekben is vízzel való takarékoskodás érdekében — bevezették a termelői öntözővízigénylések rendszerét.